51944. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szalmakazlak fölépítésére

— 2 — fékkorongokat rúgók szorítják hosszirányban a dobok fékkorongjai felé. A íékek különben tetszőleges módon lehetnek kiképezve. A (15) dobállványon, melyre a (4, 4) csapágyak útján a (3) tengely van erősítve, kikapcsoló berendezés van alkalmazva, melynek segélyével az (1, 2) dobok egyidejűleg be-, illetve kikapcsolhatók. E célból a doboknak egy-egy gyűrűs (26, 27) hornya van, melybe a közös (12) vezetékrúdra erősített egy-egy (14, 14, 13, 13) vezetékvilla ismert módon fogódzik. A (19, 19) vezetékekben vagy tetszőleges más módon vezetett (12) vezetékrúd a (16) fogazásba kapaszkodó és a (18) csap körül forgatható fogas szegmens útján a (21) emelő segélyével jobbra vagy balra tolható, A fogas szegmens legszélső, illetve középhelyzetében a rajzon föl nem tüntetett berendezés által rögzíthető. Ennek a kapcsoló berendezésnek segélyével az egyik dob az (5) hajtókerékről lekapcsolható, a másik dobot pedig a (8, 9) fék annyira fékezi, hogy a (25) kötél, melyet a dobok mozgatnak, meghatározott fékhatás alatt álljon, amint azt a leírás további folyamán részletesen ismertetni fogjuk. Az (5) hajtókereket a (30) kerék hajtja, mely a (22) tengelyen van elrendezve; a (22) tengelyre, mely a (20) csapágyakban fut, még a (23) szíjkorong van fölékelve. A hajtóerőt a (30) kerékről az (5) hajtókerékre a jelen esetben a (24) hajtólánc viszi át, mely rugalmassága ós a kerekeken való nagy fölfekvési fölülete folytán erre a célra különösen alkalmas. A hajtókerék hajtására azonban közvetlenül kapcsolódó fogaskerék, súrlódó kerék vagy szíj is alkalmazható. A (22) tengelyen elrendezett (30) kerék a (23) szíjkorong segélyével vagy tetszőleges más módon a cséplőgép lokomobilja vagy más, rendelkezésre álló erő által hajtható. A berendezes működése, amint mellékelt rajz 3. és 4. ábráján látható, a következő: A kötéldobokat oly módon állítjuk föl, hogy a (25) köteleket a cséplőgép alatt a szalmakazal építési helyéig vezetjük; a (25) kötéllel tetszőleges módon vonókötelet kapcsolunk össze, mely a szánt vagy más, a szalma befogadására alkalmas berendezést a kazal építési helyére szállítja. A berendezést ezután oly módon helyezzük üzembe, hogy a kisebb átmérőjű (2) dob a szalmával megrakott szánt az építendő szalmakazalhoz szállítsa. A szán kiürítése után azt a (2) dob kikapcsolása és az (1) dob bekapcsolása által nagyobb sebességgel húzatjuk vissza a megtöltés helyére. Hogy a kötélnek szabadon futó ága a földön ne csússzék vagy össze ne csomózódjék és ezáltal balesetet ne okozhasson, az éppen üresen futó dobot, amint már említettük, annyira fékezzük, hogy a szabadon futó kötélág eléggé ki legyen feszítve, anélkül, hogy ezáltal fölösleges súrlódást okoznánk. A kötelet úgy a talaj fölött, mint a szalmakazalnál mozgatható csigákon vezetjük, amint ez az ily berendezéseknél már ismeretes, lényeges azonban, hogy a köteleket önműködő fékezés által állandóan meghatározott feszültségben tartsuk, tehát azok ne lóghassanak és a meglazult kötelek baleseteket ne okozhassanak. A kötelek állandó feszültsége következtében a berendezés is egyenletesebben működik. A kötéldob könnyebb szállítása céljából azt kerekekre vagy motoros járműre szerelhetjük. Esetleg a kötéldobnak saját hajtó gépje is lehet, rendes körülmények között azonban azt a cséplőgépet hajtó erőgép által hajtjuk. Hogy a (25) kötélnek mindig kellő vezetése legyen, a szalmakazal belsejében egy rúdat, oszlopot vagy effélét helyezünk el, mely a kazal magasságának növekedtével fokozatosan magasabbra emelhető és fölső végén a (25) kötelet vezető csigával látjuk el. Az 5. ábrán látható foganatosítási alaknál a kötéldobnak a közepén elrendezett egy hajtókereke helyett két (5, 5) hajtőkereke van, melyeknek a dobok felé fordított oldalain (6, 7) kapcsolásokat rendezünk el, a (8, 9) fékeket pedig a két dob között alkalmazzuk. A kötéldob egyéb részei ugyanazok maradnak. Ebben az esetben a különböző sebességek elérése céljából a dobok egyenlő átmérőjűek lehetnek, az (5, 5) kere-