51906. lajstromszámú szabadalom • Fejvillamozáshoz való elektróda
hogy a kengyelen tetszés szerint eltolhatók és ennek rugózása által bármely helyen rögzíthetők. A (b) hüvelyek befelé irányuló (e) toldata a becsavarandó vagy betolandó (f) tüske fölvételére szolgál, mely a (g) elektródavápkost hordó (h) szelencébe rugósan ós eltolhatóan fan ágyazva. Ebből a célból a (h) szelence alul az (i) átfogó csavaranyával van elzárva, melyen az (f) tüske áthatol. Utóbbi a végén hengeres (k) karimával bír úgy, hogy az (f) tüskét az átfogó anyacsavarból nem lehet kihúzni. Az (f) tüske (k) karimája a (h) hüvelyben található, legcélszerűbben csavaralakban kiképzett (1) rúgóra támaszkodik. Az (f) tüskébe célszerűen még egy ütközőül szolgáló (m) pecek van beerősítve, mely az átfogó (i) anyacsavar (n) nyílásán áthúzható, ha az (m) pecek megfelelően állíttatik be. A 3. ábrán föltüntetett helyzetben az (m) ütköző pecek az átfogó csavaranya fenekének külsején fekszik föl, míg a (k) karima a csavar fenekének belső oldalán támaszkodik. Ily módon az (f) tüske a betolás alkalmával rögzíthető. Ha az (f) tüskét annyira betoltuk az (e) toldatba, hogy benne szilárdan elhelyezkedett, akkor a (g) vánkos elfogatásával az (m) pecek az (n) kivágáson ismét benyomható a (h) hüvely belsejébe (4. ábra); az (1) rúgó most már működésbe juthat azáltal, hogy a rúgósan elrendezett tüskének és (k) karimájának a hüvelyben némi játéka van, a (g) vánkos a villamozó készülék alkalmazása esetén a fölfekvés helyén föllépő izommozgásokhoz, pl. beszélés, rágás, vagy a fej rázásánál stb. pontosan alkalmazkodik. Az áramfolyam ily módon tartósan egyenletes és általa az ezideig gyakran föllépett szemkáprázás és szédülési tünetek, mint a kísérletek beigazolták, teljesen elmaradnak. Ha az (f) tüskét nem az (e) toldatba való betolásra, hanem becsavarás céljából csavarmenettel készítjük, akkor célszerűen az átfogó (i) anyacsavar fenekének külső oldalán a becsavarásnál ellentámasz gyanánt szolgáló (o) ütközőt alkalmazni, melyre az (m) pecek támaszkodik úgy, hogy az (f) tüskét a (g) vánkos elforgatása alkalmával magával viszi. A 6, ábra fej villamozó elektródának, pl. a homlokra és a fej hátsó; részére való alkalmazását mutatja, míg a 7. ábra az elektródának a halántékokon való 'elhelyezését tünteti föl. Természetesen a fejvillamozó elektródát a fejre bármely más helyzetben, tehát ferdén fekvőleg is lehet alkalmazni, ami azáltal lehetséges hogy a rúgós kengyelt tetszőlegesen lehet szétfeszíteni és az elektródákat megfelelően eltolni, mimellett ezek a kengyel minden állásánál pontosan f'ölfeküsznek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fejvillamozáshoz való elektróda, jellemezve egy egyszerű rúgós (a) kengyelből álló gúzs és (g) elektródavánkosoknak (f) elektródatartókkal való rúgós és csuklós oly módón való összeköttetése által, hogy az elektróda gyenge nyomás mellett, mindenkor egyenletesen fekszik föl és minden, — a rágás, beszéd, fejrázás és hasonló — a fölfekvési helyen föllépő izommozgást követni képes. 2. Az 1. alatt igényelt fejvillamozó elektróda kivitele, jellemezve (g) elektródavánkost a tüskeformájú (f) elektródatartóval összekötő (1) csavarrúgó és ezt oly módon körülvevő (h) hüvely által, hogy ez az (f) tüske fölött tetszésszerint eltolható és megbillenthető. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt fejvillamozó elektróda további kivitele, jellemezve azáltal, hogy (f) tüskét tartalmazó átfogó (i) csavaranya (g) elektródavánkos (h) hüvelye számára egy centrális nyílással bír, melynek egy (n) oldalkivágása van az (f) tüske (m) ütközőpeckének bebocsátására úgy, hogy (b) hüvely (f) tüske fölső részéig helyzetében (4. ábra) rögzíthető. 4. Az 1—3. alatt igényelt fejvillamozó
