51894. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú gépeknél a feszültség önműködő szabályozására

vagy 13. ábrán látható elrendezéshez jutunk. Ez utóbbi esetben a gerjesztőkefék merőlegesen, vagy tetszőleges szög alatt állanak a kompaundáló tekercseléshez, hogy a rotorban jobb áramelosztás legyen biztosítható, mint a 12. ábránál. Bebizonyítható, hogy evvel az elrendezéssel ép oly messzemenő kompaundálást érhetünk el, mint tiszta forgóáramú kapcsolással. A megfelelően méretezett, röviden zárt tekercseléssel bíró elrendezések egyaránt alkalmazhatók egy- és többfázisú áramnál, többfázisú áram esetében a röviden zárt tekercselések természetesen mellékes szerepet játszanak. Röviden zárt tekercselés helyett természetesen ismert módon két egymásra merőlegesen álló röviden zárt kefepár alkalmazható. A röviden zárt tekercselést a kívülről táplált rotortekercseléshez viszonyítva lehetőleg szóródásmentesen kell elrendezni és evvel, mint ismeretes, egyetlen tekercseléssé is egyesíthető. Lehetne a két, pl. a 7. és 10. ábrán látható elrendezést egymással egyesíteni is, ekkor a röviden zárt kefék és röviden zárt tekercselések együttesen teljesítenék azt a föladatot, hogy a váltakozó mezőt elpusztítsák. A 8—11. ábrán látható elrendezés is tovább fejleszthető, amennyiben úgy a gerjesztőáramot, mint a kompaundáló áramot az egyfázisú stator dacára többfázisosan vezetjük be. Ily fázisátalakító, pl. ugyancsak kényszermozgásszerúen kapcsolt, egyenes vonalú, telítési görbével bíró kommutátoros gép által képezhető, melynél pl. a statorba egyfázisú áramot vezetünk, a rotorról pedig többfázisú áramot veszünk le vagy viszont, az utóbbi esetben ugyancsak röviden zárt kefék, vagy röviden zárt tekercselés közvetítésével. Közös gerjesztő vagy kompaundáló kefékkel bíró elrendezésnél (pl. a 7. és 10. ábra szerint) a kompaundáló transzformátor és gerjesztőgép a forgóáramú gépnél jelzett elővigyázati rendszabályok betartása mellett egymással láncolatosan is kapcsolható. Ellenállások alkalmazásánál ugyanazokat a föltételeket kell teljesíteni, melyeket föntebb forgóáram esetére közöltünk. A kompaundáló és gerjesztőáramnak természetesen nem kell a 7., 9. és 10. ábra szerint csakis a keféknél találkoznia, hanem (ép úgy mint forgóáramnál) ezek a rotorhálózat bármely tetszőleges pontján (pl. vegyes transzformátornál csakis mágneses kapcsolás következtében, vagy a kompaundáló transzformátor előtt) találkoznak. (Ebben az utóbbi esetben a kompaundáló transzformátor az egész rotoráramot vezeti.) Ami már most a kefék beállítását egyfázisú áram esetében illeti, a külső berendezés ugyanaz, mint a forgóáram esetében. Ekkor azonban a gerjesztőgépnek két tekercselésű elrendezésnél is mindig bekapcsolva kell lennie, mert a rotorban mindig van gyenge váltakozó mező, mely a gerjesztőgépre visszahat és melyet a kefék beállításánál figyelembe kell venni. Ott, hol tökéletes kompaundálás érhető el, minőt a 8—13. ábrán látható elrendezéseknél elérni kell, ugyancsak kimutatható, hogy a keféket a kísérletnél abba a helyzetbe kell hozni és az ellenállásokat és transzformátorokat akként kell beállítani, hogy a gépfeszültség tetszőleges statoráramnál zérus legyen. Hosszabb fővezeték esetében a feszültségnek valamely távolfekvő ponton való szabályozása tekintetében ugyanaz a szabály áll, mint forgóáramnál. Tökéletlen kompaundálásnál forgóáram esetében a gépfeszültség és gépáram viszonyának minimumnak kell lennie. A keféknek ezáltal jellemzett helyzetének más tulajdonsága is van, mely természetesen csakis akkor érvényesül, mikor a statortekercselésben veszteségek nem lépnek föl. Ekkor ugyanis — mint az igazolható — a gépáram és feszültség között a fáziseltolódás a kísérletnél 90°. Ezt a jellemző tulajdonságot lehet egyfázisos elrendezésnél tökéletlen kompaundálásra fölhasználni. A teljesen kompaundált, itt leírt elrendezéseknek az is a tulajdonságuk, hogy nem csak egy bizonyos feszültséget, hanem zérustól egy bizonyos maximumig minden feszültséget állandóan föntartanak, mely feszültség beállítását csakis a gerjesztőgép