51881. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a füstképződés meggátlására bármily kazánfűtésnél

- í -tolórudak (8. ábra) a vezetékhez esetleg oda- 1 szorulhatnak; ezen hátrányt biztosan elkerülendő, a jelen foganatositási alaknál a (80) tolórudak heljett a tüzelő ajtón elforgathatóan ágyazott (25) emeltyű (13. ábra) van alkalmazva, melynek egyik (37) karja a légcsappantyúval, másik (33) karja pedig a (81) ütközők fölületével működik együtt. A (37) emeltyűkarban a célszerűen szögalakú (22) hasíték van kiképezve, mellyel az alsó (19) légcsappantyúnak (1! ábra) (21) csapja kapcsolódik és mély ezen csapot a légcsappantyúnak zárt állásánál szilárdan rögzíti. Ha a (240) rudat a 13. ábrában föltüntetett állásból fölfelé mozgatjuk, akkor a (23) emeltyű a (81) ütköző hatása alatt a (28) csap körül elforogván, a (22) hasíték hatása alatt a (19) csappantyú (1. ábra) és az ezzel csuklósan összekötött (18) csappantyú nyitódik. A (240) rúdnak lesülyesztésekor a (23) emeltyű a légcsappantyúk súlyának hatása alatt ismét a 13. ábrában föltüntetett állásba jut, melyben az emeltyűt célszerűen a (240) rúdon elrendezett (31) ütköző rögzíti, amennyiben az utóbbi és a (81) ütköző a (33) emeltyűkarnak végét közrefogják. A 15—18. ábrákban föltüntetett foganatositási alaknál a mellső oldalon történő légbevezetésen kívül a rostélynak hátsó végén is vezethető be fölső, kiegészítő levegő és a mellső és hátsó légbevezetésekre szolgáló szerkezetek akként vannak egymással összekötve, hogy a rostélynak mellső és hátsó végén bocsáttatik be kiegészítő levegő. Míg az előbbi foganatositási alakoknál a tüzelő ajtóra fölerősített légcsappantyúk vannak alkalmazva, addig itt a tüzelő ajtó ketté van osztva és a fölső résszel elforgathatóan összekötött alsó rész egyúttal légcsappantyú gyanánt szolgál. A légcsappantyú kinyitására a (43) ütköző (17. ábra) szolgál, mely a tüzelő ajtó kinyitásakor működési állásába hozatik és melyben az ajtó elzárásakor a (19) légcsappantyúra fölerősített (44) ütköző ütközik, amikor is a légcsappantyú kinyílik. A légcsappantyúnak záródása itt is fokozatosan saját súlyának, 1 továbbá a külön (35) súlynak a (36) gátlószerkezet ellenében kifejtett hatása alatt történik. A légcsappantyúnak működtetése természetesen nemcsak automatikusan, hanem az imént leírt foganatositási alakhoz hasonlóan kézzel is történhetik. A tűztérnek hátsó részén bebocsátandó kiegészítő levegőnek bevezetésére a (47) csatorna (15. ábra) szolgál, melynek alsó vége az alsó léggel közlekedik, fölső vége pedig a tűztérnek hátsó részét lefödő (48) boltozat alatt torkol be. A (47) csatornának fölső torkolata célszerűen lefelé van irányítva úgy, hogy a íevegő a rostély felé szoríttatik és így meg van akadályozva abban, hogy közvetlenül a (48) boltozaton vonuljon végig, ami csekélyebb hatással járna. A (47) csatornának fölső torkolatát célszerűen több, egymás mellé sorakozó (49) hasíték (18. ábra) képezi. Ezen légbebocsátó csatornák nagy fölülete és az azokban beálló ellenállás a fölső levegőnek nagymérvű fölhevülését okozza. A (47) csatornának alsó nyílása megfelelő záró-elemmel, a jelen esetben az (50) fojtó csappantyúval (15. ábra) van ellátva, mely az (51) rúd segélyével, a (19) légcsappantyú kinyitására szolgáló szerkezettel van összekötve. Ekként a légcsappantyú kinyitásával, illetőleg záródásával egyidejűleg a (47) csatornaelzáró eleme is nyitódik, illetőleg záródik. Hogy a mindenkori sajátos körülményeknek megfelelően a kiegészítő légmennyiségeknek viszonylagos erőssége módosítható legyen, az (51) rúdnak hatásos darabja elállíthatóan van szerkesztve. Ezen foganatositási alaknak működése a következő: A tüzelő ajtónak zárásakor a (19) légcsappantyú nyitódik (16. ábra); minthogy ugyanekkor, az (51) rúd (15. ábra) hatása alatt, az (50) fojtó csappantyú is nyitódik, a rostélyra úgy a (19) légcsappantyú, mint a (47) csatornának fölső nyílása útján is áramlik kiegészítő levegő. A kiegészítő légmennyiségeknek egymásracsapódása a lácgnak örvénylését okozza, mely a szükséges égési levegő hozzávezetése folytán a füstgázoknak tökéletes elégését és így a leg-