51839. lajstromszámú szabadalom • Szivattyú

_ 2 — <8) cső fenekében a (10) torkolik, mely nyomóvezetékkel hozható kapcsolatba. Ha tisztítás válik szükségessé, akkor nyomófolyar dékot vezetünk a (10) csőbe, mely nyomófolyadék a (9) nyílásokon át lép ki és a (8) csövön való áthaladása közben az összes tisztátlanságokat magával viszi. Paraffintartalmú fúrt lyukakban az öblítővezetéket arra használjuk, hogy meleg nyersolaj bevezetése által a kiválasztott paraffin oldassák. A 2. ábra szerinti kiviteli alakot akkor alkalmazzuk, ha a szállítandó folyadék, például petróleum sok (körülbelül 5%) homokot visz magával. Ez esetben megtörténik, hogy például 300 m. mélység mellett 5%> tehát 15 m. magas homokoszlop rakódik le a nyomószelepre 30 atm. nyomás alatt, mely homokoszlop egyszerű szivattyúzás által nem hozható ismét mozgásba. Ily homoktömegek összegyűlésének elkerülésére ós azoknak szétosztására több (11) nyomószelepet (2. ábra) alkalmazunk például 2 m.-nyi távolságokban. A szivattyú nyugalmi állapotában egy ily közbenső szelepre már csak l-2 m. magas homokoszlop (nevezetesen 24 méternek 5%-a) rakódhatik le, mely homokoszlop a szivattyú által könnyen mozgásba hozható és fölfelé eltávolítható. Ily nagy homoktartalom mellett ajánlatos a (6) szívócsőnek hamar eltömődő (7) lyukait teljesen elhagyni úgy, hogy a folyadék által magával vitt homok állandóan a szívógolyó felé szívható és a dugattyúcsőbe nyomható úgy, hogy a homoknak nincs alkalma a készlettartányban összegyűlni. Minthogy továbbá a gyakorlat azt mutatta, hogy homokban való rendkívül nagy százalékszám mellett több homok kerül a ssrívógolyó felé, mint amennyit a nyomószelep fölvenni képes ennek folytán azon célból, hogy az öblítést e helyen hatásossá tegyük, az öblítővezetéket célszerűen a szívószelep fölött hagyjuk a külső csőbe torkolni. Ez esetben az öblítésnél az öblítőfolyadék erős sugárban folyik a szívószelephez, mimellett a homok fölülről fokozatosan elmosatik. Az öblítőcsőnek nem szabad közvetlenül a szívógolyó fölött torkolnia, mert ez esetben a szivattyú levegőt szívna. Az öblítésnél az öblítőfolyadék és a homok, minthogy nem talál más útra, alulról a nyomószelep felé a dugattyúcsőbe hatol és innét a löketmozgás által fölfelé kivezettetik. A nyomás alatt álló folyadéknak erős hozzáfolyása a szívógolyó fölemelkedését megakadályozza úgy, hogy az öblítőfolyadék nem kerülhet a fúrt lyukba, amit főleg akkor kell elkerülni, ha vizet használtunk öblítésre. Adott esetben olajat használhatunk öblítőfolyadék gyanánt. A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál a szívó-i szelep fölött lévő térbe torkoló öblítővezetéken kívül a (8) készlettartány fenekében nyíló vezeték (1. ábra) is alkalmazható. Az öblítőcsöveknek ezen elrendezése mellett azonban megtörténhetik, hogy a homoknak csak az a része mosatik el, mely közvetlenül a szívószelep közelében fekszik. Ez a veszély különösen akkor van jelen, ha a (3) szívó szelep (2. ábra) fölött torkoló (10) öblítőcső a szívószelep fölött kis magasságban végződik. , E lehetőség kiküszöbölésére a (15) öblítőcsövet vezethetjük be célszerűen fölülről a (2) dugattyúcsőbe, mint ezt a 3. ábra mutatja, mely öblítőcső a szívószelep fölött lévő nyomószelep alatt végződhetik. E kiviteli alaknál az öblítőcső (16) hüvelyek által a dugattyúcsövön van megerősítve és alkalmas módon a dugattyúcsőre, például ennek belső csavarolásaira támaszkodik. Az öblítőcső fölső vége szükség esetén hajlékony csőhöz csatlakozhatok, hogy a dugattyúcső föl lehetővé és lemozgása egy idejű öblítés által tétessék. Hogy a dugattyúcsőnek lehető pontos egyenes vezetést adjunk, miáltal a külső csövön való káros súrlódást csökkentjük, a körülbelül 1 m. hosszú (12) vezetőcső van alkalmas helyen, célszerűen a szivattyú fölső résyéhen, a dugattyúcsőbe behelyezve. A (12) vezetőcsőre (13) bőrgyűrűk vagy ke-