51803. lajstromszámú szabadalom • Ejektor
- 2 — bességének a súrlódás folytán beálló csökkenése arányában szétterpeszkednének és gátló ernyőt képeznének, mely megakadár lyozná a környező fluidumnak a keverő középső részébe való behatolását. Erre vonatkozó kísérleteink azt mutatták, hogy ily hajtósugarakból álló egyenletes nyaláb oly egyetlen fluidumoszlop módjára viselkedik, melynek fölülete hornyolva van. A központi .sugaraknak tovaragadó hatása gyakorlatilag zéró. Ezen hátrányt kiküszöbölendő, a szájcsöveket lépcsősen egymás fölött fekvő koszorúk mentén rendezzük el. A jelen esetben huszonhét egyforma szájcső van alkalmazva és pedig három, központos koszorú mentén elrendezve, melyek közül a belső koszorú három (al) szájcsövet (1. ábra), a középső kilenc (a2) szájcsövet, a külső pedig tizenöt (a3) szájcsövet tartalmaz. A koszorúk nyílásai a diffuzórnak bebocsátó nyílásától különböző távolságokban lévő 1—1, 2—2 és 3—3 síkokban fekszenek (2. ábra). Az 1—1 sík, mely a központi (al) szájcsövek nyílásait tartalmazza, a diffuzór nyílásától a legtávolabb fekszik; utána a közbenső (a2) szájcsövek nyílásait tartalmazó 2—2 sík következik, míg a 3—3 sík, mely a külső (a3) száj csőko- | szorú nyílásait tartalmazza, az (A) diffuzór bebocsátó nyílásának 4—4 síkjához a legközelebb fekszik. A három központi (al) csőből kitóduló hajtó sugarak segélyével tovahajtandó fluidum ezen sugarakkal azáltal jut érintkezésbe, hogy az (5) nyilak irányában áttódul az ezen sugarakat körülvevő többi (a2, a3) szájcső közötti hézagokon. Ezen hézagoknak összharántmetszete állandóan szabadon marad, mert azt a két következő (a2, a8) szájcsőkoszorúból kitóduló sugarak szétterpeszkedése el nem zárhatja. A fluidum, hacsak az említett hézagok harántmetszete elegendő nagy arra, hogy a beszívott fluidum azokat csekély sebességgel járja át, a központi koszorúból kibocsátott sugárnyalábbal akként jut érintkezésbe, mintha az egymagában működnék. Az 1—1 és 2—2 síkok közötti távolság akkorára szabandó, hogy midőn a központi sugárnyaláb a 2—2 síkot elérte, az a fluidumnak azon mennyiségét, melyet tova kellett ragadnia, tényleg magával is ragadta légyen, amikor is abból a körülményből, hogy |a közbenső (a2) szájcsőkoszorúból kitóduló sugárnyaláb szétterpeszkedvén, gátló ernyőt képez, hátrány többé nem származhatik. Hasonlóképen a közbenső koszorúnak (a2) szájcsöveiből kitóduló sugárnyaláb segélyével tovahajtandó fluidumnak csak a külső koszorú szá j csö vei közö tti hézagoknak állandóan szabad harántmetszetén kell átnyomulnia, azaz a (6) nyilak irányában áramolnia, hogy ezen sugárnyalábbal érintkezésbe jusson. A 3—3 síknak a 2—2 síktól való távolsága szintén akként van megszabva, hogy abban a pillanatban, melyben a közbenső koszorúból kitóduljó hajtó fluidum a 3—3 síkot eléri, az azon fluidummennyiséget, melyet tova kellett ragadnia, egészen magával ragadta, amikor is a környező fluidum hozzáfolyását gátló ernyőnek káros hatása többé nem érvényesül. Végül a külső koszorú szájcsöveiből kitóduló sugarak segélyével tovahajtandó fluidum a (7) nyilak irányában jut ezen su| garakkal érintkezésbe. A keverőnek sajátos elrendezése tehát a tovahajtandó fluidumnak úgy a belső, mint a külső sugárnyalábokkal való akadálytalan keveredését biztosítja. Ekként nemcsak a rendelkezésre álló egész súrlódási fölületnek jó kihasználása van lehetővé téve, hanem egyúttal a diffuzórba oly eredő fluidumoszlop bocsáttatik be, mely egészen egyenletes és melynek minden pontja pontosan azonos sebességgel bír. Már pedig ezen körülmény a diffuzór hatásos működésének lényeges föltétele. A föltüntetett esetben három, egymással központos koszorú mentén elosztott, összesen huszonhét száj cső van alkalmazva; világos azonban, hogy úgy a szájcsövek, mint a koszorúk száma tetszőleges lehet. A 2. ábrában föltűnteteftt foganatosítási alakra nézve föl van tételezve, hogy a hajtó fluidum olyan, hogy részben konvergáló és
