51775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos áramok előállítására
A mellékelt rajz 1. ábrája alkalmas elektrolytnek hatását mutatja 5. atm. állandó nyomás mellett, ahol is a réteg finom porrá tört negativ szénből áll. A réteg vastagsága 8 mm., a fölület nagysága pedig 2 dm8 volt. A belső ellenállás 1500 Ohm volt, ha szénsavjától megszabadított desztillált vízzel dolgozunk; fokozatosan növekedő sűrűségű ammóniák alkalmazásánál pedig csökkent. Az 1. ábrában a nedves rétegnek ellenállása ohmokban az abscissára jobbrólbalra sülyedően, míg az ordinátákra az ampérek és voltok alulról fölfelé növekedőleg vannak fölrakva. A teljesvonal az amperek lefolyását mutatja; növekvő sűrűségű ammóniák hozzáadásánál a réteg vezetőképessége növekszik, azaz az ohm száma síilyed és pedig 1500-tól krlb. 100 ohmig, | ampérek száma pedig növekszik, míg 200 ohmnál a maximumot elérte. A vonalkázott görbe a voltok lefolyását mutatja. Ezeknek a száma is emelkedik az ohmok sülyedésénél, míg krlb. 300 ohmnál maximumot elérték és innen ismét sülyednek„ Emellett az áramerősség értékének tízszeresére emelkedik és a feszültség kétszeresére. A kiadott energiamennyiség tehát ugyanazon nyomásnál krlb. 20-szor akkora, mintha ammónia nélkül dolgoznánk. Ha a belső ellenállás túlságosan csekély, az áramerősség állandó marad, míg a feszültség ismét csökken. A 2. ábra alkalmatlan elektrolyt hatását mutatja. A réteg ugyancsak 2 dm2 nagyságú és 4 mm. vastag volt és szintén negativ szénből állott. Ezen kisérletnél az ellenállást ecetsav által csökkentettem. Ekkor úgy az áramerősség, mint a feszültség, úgy folynak le, mint az a 2. ábra szerinti görbék mutatják, ha azokat jobbról-balra követjük; úgy a feszültség, mint az áramerősség sülyednek. A kiadott energia tehát az ellenállásnak alkalmatlan elektrolytekkel foganatosított csökkentésénél mindig kisebb, mint ha nagy belső ellenállásokkal dolgozunk. Ez a folyamat magyarázza meg az említett Quincke-féle kísérletek sikertelenségét. A kísérletek igazolják a Quincke által fölállított törvényt, melynek értelmében az elektromotoros erő a nyomással arányosan nő; mutatják továbbá a kísérletek, hogy az áramerősség arányos a feszültséggel, ha a rétegképző anyag ellenállása és a víz elektrolyt-tartalma állandó marad. így pld. finom porrá tört kvarcnak rétegképző anyag gyanánt való alkalmazásánál 6,5 mm. vastag és 2 dma fölületű, pyridin tartalmú víz átszivattyúzásánál a következő relációkat kaptam: Nyomás atmosférákban Volt Amp. Watt Ohm 10 4,0 0,01 0,04 400 20 8,0 0,02 0,16 400 40 16,0 0,04 0,64 400 80 32,0 0,08 2,56 400 A wattreláció tehát a nyomásnövekedés tényezője négyzetének arányában nő. Ebből következik, hogy kis fölületek alkalmazásánál is tetemes elektromos tömegeket kaphatunk nagy nyomások alkalmazásánál. A haszonmunka azonban különböző nyomásoknál ugyanaz marad; a vízlefolyás tudvalevőleg a nyomással egyenes arányban áll, tehát a nyomás a vízlefolyás, az áramerősség a feszültség ugyanazon arányban növekednek. Azt találtam már mo3t, hogy a haszonmunkának növekedése áll be, ha a lemezeket finomabb likacsokkal látjuk el, ill., ha az anyagokat jobban aprítjuk, mert akkor a vízlefolyás természetesen ugyanazon nyomásnál csökken, míg ha a feszültség változatlan marad, föltéve, hogy az anyag jeliege, fajlagos vezetőképessége és az átszivattyúzott folyadék jellege nem változik. A haszonmunka tehát növekszik, azaz : volt x ampére nyomás x (kisebbített) vízlefolyás az aprítás finomságának növelésével. Ezért fontos az aprítást a lehetőség határáig folytatni.
