51740. lajstromszámú szabadalom • Létrával kapcsolható állványzat

(8) részek. A (4) lábrész ennélfogva, főleg egyenlőtlen talajon, csak a (8) részeken fekhetik föl és így az alátámasztási pontok mindig kellő távolságban vannak egymástól, ami a stabilitáshoz lényegesen hozzájárul. A (4) lábrészt alkotó rúdvasat a (8) részeken célszerű laposra kikalapálni, hogy e részeknek a talajra való fölfekvésfölületét növeljük és így azok a talajba ne süppedjenek be túlságosan. A kikalapálás helyett a (8) részekre alkalmas lapos talpakat is lehet fölerősíteni. Az (A) állványlap és a (C) lábazat egymással a (9) merevítő rudak segélyével van összekötve. E merevítőrudak két vége az általuk összekötött két alkatrész egyikéhez csuklósan, másikához könnyen oldható módon van kapcsolva. Az ábrázolt kiviteli alaknál pl. (1. ábra) a (9) merevítőrudak egyik végükkel a (10) csuklók segélyével az állványlaphoz vannak hozzá kötve, míg másik szabad végük egy-egy (11) kampóvá van kiképezve, melyeket az állványzat fölállításánál az (1) rudakon két oldalt alkalmazott, fejjel ellátott (12) peckekbe azok feje mögé akasztunk be. Ezen összeköttetés a 8. ábra szerinti részletrajzban külön is föl van tüntetve. Az (A) állványlapnak a (B) létrára támaszkodó vége az (U)-alakú és célszerűen (U)-vasból is készíthető (13) kengyellel van ellátva, mely a 6. ábrában külön föltüntetett módon a létra azon (14) fokát, melyre az (A) állványlap éppen reáfekszik, száraival közrefogja és ezáltal az állványlapnak a létra illető fokáról való lecsúszását megakadályozza. A (13) kengyel a járdalap egész szélessége mentén végighúzódó hosszabb (^-vasdarabból, vagy egy középütt elhelyezett rövidebb darabból, vagy még jobban, amint az 6. ábrában látható két az állványlapon kétoldalt alkalmazott rövidebb (U)-vasdarabból állhat. A (13) kengyeldarabok belső szára (15) kampókká van görbítve, amelyek segélyével az állványlap a 2. ábrában látható összecsukott helyzetében, a 7. ábrában részletrajzban föltüntetett módon, a (14) létrafokra fölakasztható. A 3. ábrában a (C) lábazatnak egy másik, fából való kiviteli alakja van föltüntetve. A lábazat fölső része a falécekből összerótt (16) keretből áll, mely a (3) csuklópántok segélyével van az (A) állványlaphoz kapcsolva, amint az 5. ábrában külön is föl van tüntetve. E keret (17) szárainak alsó végéhez azok folytatása gyanánt a (18) lábak csatlakoznak és pedig a (17) szárak mentén beállítható módon. Az ábrázolt kiviteli alaknál ez utóbbi célra a (17) szárakra a (19) kengyelek vannak erősítve, amelyek a (18) lábakat körülfogják és melyekben e lábak a (17) szárak mentén eltolhatók. A (18) lábaknak bizonyos helyzetében való rögzítésére a (18) lábak egy-egy (20) lyukán és a (17) szárak egy-egy (21) lyukán átdugott (22) csapszögek szolgálnak. Hogy a (18) lábak különböző magasságban legyenek beállíthatók azokon egy egész sorozat (20) lyuk van kiképezve. Az eddigiekben ismertetett találmány használata a következő: A (B) létrát fölállítva az (A) állványlap szabad végét a kivánt magasságú létrafokra fektetjük és pedig úgy, hogy a (13) kengyel a (14)létrafokra kerüljön. Ezután a (9) merevítőrudak (11) kampóinak a (12) peckekbe való beakasztása által a (C) lábazatot kitámasztjuk, és végül a (4) lábrészt, illetőleg (18) lábakat a kellő magasságra beállítjuk. A 3. ábra Bzerinti kiviteli alaknál a (18) lábak egymástól függetlenül állíthatók be úgy, hogy a talaj esetleges lejtősségéhez is alkalmazkodni lehet a két láb különböző beállítása által. Használat után a (9) merevítőkarokat kiakasztva és az (A) állványlapot a létráról leemelve, az állványlapot és a (C) lábazatot a (3) csuklók körül összecsukjuk és az egész szerkezetet a (13) kengyelek (15) kampóinál fogva a 2. ábrában látható módon a szintén összecsukott létra legfölső fokainak egyikére fölakasztjuk. A (9) merevltőrudakat a szerkezeti összecsukott helyzetében a (10) csuklók körül akár föl-, akár lefelé úgy forgatjuk, hogy az állványlap hossz-