51681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kevert kénes ércek és földolgozási termékek alkatrészeinek különválasztására

kezeléseknél, melyeknek célja volt a termék tartalmát bizonyos ásványra nézve fokozni vagy pedig bizonyos alkatrészt leválasztani, először is nem igyekeztek sohasem az anyag egy vagy több alkatrészének kémiai jellegét vagy összetételét akképen megváltoztatni vagy pedig különféle módon befolyásolni, hogy a fémek bizonyos ásványait tartalmazó keverék részecskéi, melyek előbb úszóképességgel birtak, az úszóképességet elveszítsék és másodszor sohasem igyekeztek az úszóképes ásvány bizonyos alkatrészének fokozatos elkülönítését a többi anyagtól eszközölni, hanem -csakis arra törekedtek, hogy a fémtartalmú alkatrésznek nagyobb százalékmennyiségét válasszák le. A jelen találmány lehetővé teszi, hogy a cinkfénylét és az ércföldolgozási termékek vagy zúzdaiszap egyéb fémtartalmú alkatrészeit, amelyek szulfidkeveréket tartalmaznak, vagy azon szulfidkeverékeket, amelyeket az úsztatási vagy granulálási müveletek terméke gyanánt kaptunk, úsztatási vagy granulálási művelet segélyével egymástól elválasszuk. Ezt a célt azáltal érjük el, hogy a szulfidkeveréket tartalmazó anyagot előkezelésnek vetjük alá, miáltal bizonyos, a kiindulási anyagban levő ásványok alkata különféleképen és egymástól függetlenül megváltozik. A keverék bizonyos, fémtartalmú alkatrészeinek ezen változása azt eredményezi, hogy ha az előkezelt anyagot úsztatási vagy granulálási műveletnek vetjük alá, akkor ezen alkatrészek többé nem úsznak, illetve nem granulálódnak, míg a többi alkatrész az előkezelésnél egyáltalán nem vagy csak észre nem vehető módon változott meg vagy pedig aránylag kis mennyiségben ment veszendőbe. A találmány foganatosítása végett a kiindulási anyagot melegítésnek vetjük alá és pedig kémiai reágens igénybe vétele mellett vagy anélkül, vagy pedig az anyagot valamely kémiai reágens vizes oldatában digeráljuk, meleg alkalmazásával vagy anélkül. Ezen előkezelés által bizonyos fémtartalmú alkatrészek megváltoznak akképen, hogy nem úsznak, illetve nem granulálódnak. A keverék ezen alkatrészeinek fémtartalmú részecskéit tehát a kívánt módon elkülöníthetjük azáltal, hogy az előkezelt anyagot úsztatási vagy granulálási műveletnek vetjük alá. Ha az ércet vagy fémtartalmú anyagot elegendő finoman elosztott állapotban kavarás mellett bizonyos ideig forgó csöves kemencében vagy más alkalmas kemencében gyengén hevítjük, míg kb. 300—400° C.-nyi hőmérsékletet el nem ért, vagy pedig ha az anyagot vizes oldatban alkalmas reágenssel, mint pl. salétromsavtartalmú kénsavval, meleg alkalmazása mellett vagy a nélkül keverjük és digeráljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ezáltal néhány alkatrész szulfatizáltatik, vagy többé-kevésbé különbözőképen befolyásoltatik és megváltozik, úgy hogy nem úsznak, illetve nem granulálódnak, ha azokat utólag úsztatási vagy granulálási eljárásnak vetjük alá. Különösen azt találtuk, hogy a kiindulási anyagban levő ólomfényle vagy ólomszulfidrészecskék többé-kevésbé megváltoznak, azaz ólomszulfáttá alakulnak, míg a kiindulási anyagban levő pirit vagy vasdiszulfidrészecskék többé vagy kevésbé vasoxiddá alakulnak és ebben a masszában, ha azokat utólag úsztatási vagy granulálási eljárásnak vetjük alá, nem úsznak, illetve nem granulálódnak, míg ellenben a kiindulási anyagban levő cinkfénylerészecskék gyakorlatilag véve ezen előkezelés alatt úszó erejük tekintetében, ha azokat utólagosan úsztatási vagy granulálási eljárásnak vetjük alá, változatlanok maradnak. Ha az érc nagyobb mennyiségű piritet tartalmaz, akkor általában a legelőnyösebb az előkezelést kemencében való hevítés útján végezni, míg cink —ólomszulfid — keverékeknél az előkezelési eljárást szabadon választhatjuk, amely választásnál csakis a költség az irányadó, habár a hevítés majdnem mindig olcsóbb előkezelés, mint a reagensek alkalmazása. Ennek folytán a cinkfénylerészecskéknek elválasztása a megválzott ólomfényle- vagy piritrészecskéktől könnyen keresztülvihető,