51632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyes rétegtervek, valamint tervek és katonai helyszínrajzok előállíására sárkány- vagy léghajófotogramok, valamint hajófödélzetről készített fényképészeti partfölvételek alapján

tek, akkor (R, 3', 2', M', a keresett vízszintes kép, mely fényképészeti úton rögzíthető. II. közvetett mód. Az (i) hajlásszög ismeretlen, a képtávolság rendszerint ismeretes, habár nem föltétlenül szükséges, ellenben a terepnek legalább három fixpontja ismeretes, esetleg oly régi tervek vannak adva, melyeken a kép több pontja azonosítható. A készüléket megközelítő adatok alapján az I. alatt megadott szabályok szerint megközelítőleg beállítjuk, az adott fixpontokat, illetve az adott terv áttetsző másolatát a készülék halvány tárcsájára hozzuk és a léghajók épet oly módon igyekszünk a készülék halvány tárcsájára vetíteni, hogy azonos pontjai a halvány tárcsán adott pontokat födje. Ez tisztán empirikusan történik, azonban némi gyakorlat után igen pontosan eszközölhető. A készülék beosztásainak leolvasása segélyével azután az eredeti fölvétel (i) hajlás szögét, valamint a léghajó helyét is számítás útján meghatározhatjuk. Ha ez azon mérések alapján megtörtént, melyek a fénytani tengelynek a fölvétel pillanatában a térben elfoglalt helyzetét meghatározzák és a lemezeknek belső s külső tájékoztatása adva volt további, akkor a képek hasznosítása már nem különbözik fotogrammetria eddigelé használatban lévő erre vonatkozó módszereitől, azaz pontonkénti előre bevágás és pontonkénti magasságkiszámítás által történik. A föntemlített képátalakítóeljárásnak (a ferde transzformálásnak) arra való fölhasználása, hogy sárkányon, léghajón vagy hajófödélzeten fölvett képekről függélyes- vagy vízszintes képek készíttessenek, lényeges haladást képez az eddig megkísérelt eljárási módokhoz képest és a találmány tárgyát képező eljárásnak első jellemző sajátságát képezi. Azonban a pontosan függélyesen vagy vízszintesen állított fényképek kihasználása is fáradságos és időtrabló munkával jár. E munka megkönnyítésére sok kísérlet és ajánlat tétetett, melyek azonban nem vezettek különös eredményre. A jenai Zeiss cég által készített Pulfrichféle stereokomparator ez irányban új helyzetet teremtett és számos sokat igérő kísérlet van folyamatban. A Pulfrich-féle stereokomparator azon képességünkön alapszik, mely szerint két szemünkkel a térben látunk, azonban egyazon tárgynak két képe, — melyek a szabad nézésnél a két szem recehártyáján képződnek, — ennél a készüléknél két áttetsző fényképpel helyettesíttetik, melyek egyazon tárgyról két különböző helyről vétettek föl. Egy külön e célra szerkesztett mikroszkop lehetővé teszi, hogy a két fénykép megfelelő helyei a megfigyelő két szemébe vetíttessenek. A műszer tehát úgyszólván egy második hatalmas, nagy teljesítőképességű szempárt képvisel, mely a megfigyelő szempárja elé van ikatva és ezáltal a megfigyelőt oly megfigyelésekre képesíti, melyek egyébként teljesen elképzelhetetlenek lennének. Kiváló példa gyanánt fölemlítem, hogy ezzel a műszerrel sikerült az egyes égi testek távolságkülönbségeit megfigyelni. A plasztika foka, azaz az a pontosság, amellyel a fényképezett és fölmért tárgy mélységkülönbségei e készülék segélyével megfigyelhetők, egyrészt a fölvétel helyének távolságától (az úgynevezett stereoszkopikus bázistól), másrészt a mikroszkop nagyításától függ. Minthogy e két tényezőt a legtöbb esetben széles határokon belül tetszés szerint választhatjuk, ennélfogva e műszerrel igen nagy pontosságok és igen meglepő hatások érhetők el. így pl. hegyvidékekről körülbelül 50 m. alapvonallal telestereoszkopikus fölvételek készültek, ezek a stereokomparatorba helyeztettek és az ebben megjelenő plasztikus képek térképészeti úton hasznosíttattak. Azonban, hogy ezt megtehessük, mindkét fölvételnek egy síkban kell feküdnie. Ha a fölvételek ezenkívül még függélyesek, mint szárazföldön rendszerint, akkor a stereokomparator közvetlenül az egyes tereppontoknak a fölvételi ponttól való vízszintes távolsága kiszámítását a műszer párbuza-