51629. lajstromszámú szabadalom • A vonat által befolyásolt nyomórúdrögzítés blokkokhoz

— 2 -ha az (F) blokkelem nyomőrúdja is lenyomható, vagyis az (F) blokkelem föl van oldva. A pályának egy meghatározott helyén az (R) relaisnak (T2) áramforrás által táplált áramkörébe az (S) szigetelt sinek vannak bekapcsolva úgy, hogy a relaisnak áramköre csak akkor zár^tik, ha a szigetelt gineken vonat van. Mielőtt a vonat a szigetelt sinrészre ér (1. ábra) az (R) relaisnek (h) horgonya önsúly vagy rúgó hatása alatt a (TI) áramforrás áramkörének (n) kontaktusához támaszkodik. Ezen áramkör azonban (k)-nál még meg van szakítva úgy, hogy az (F) blokkelemek szektora még lenyomott helyzetben marad és a (c) kilincs a nyomó rúd lenyomását meggátolja. Mihelyt a vonat a szigetelt sinre érkezik (2. ábra), a relaisnek áramkörét zárja úgy, hogy utóbbi a (h) horgonyt magához rántja és ezáltal (p)-nél az (F) blokkelemhez szolgáló (TI) áramkört mindaddig zárja, amíg (m)-nél kontaktus van, minek következtében az (F) blokkelemnek szektora ismert módon fölfelé forog. Ha az említett szektor ezen elforgás következtében félállásba jutott (3. ábra), akkor ismert módon az (r) rudat szabaddá teszi, minek következtében utóbbi, mint ismeretes, rúgó hatása alatt fölfelé elmozog és egy (u) ütközé segélyével a (c) kilincset kikapcsolja. Az (r) rúdnak egy (g) ütközőjére a (TI) áramkörbe beiktatott (k) emeltyű tár maszkodik, mely ,az (r) rúd fölfelé való elmozgásánál (m)-nél a (TI) áramkört megszakítja és egy (k) kontaktussal jut érintkezésbe. A (TI) áramkör ekkor (n)-nélmeg van szakítva, miért is az (F) blokkelem szektora félállásban marad. Az (F) blokkelemnek szektora, a félállásba való fölemelkedésénél a vele kényszerkapcsolatban lévő (z) kilincset vagy más megfelelő zárelemet kényszerkapcsolat útján úgy mozgatja el, hogy az pl. a (d) peceknél fogva a nyomörudat megfogja s így ennek lenyomását meggátolja (3. ábra). Mindaddig, amíg a vonat a szigetelt sinen van, a berendezés a 3. ábrán vázolt helyzetben marad. Mihelyt azonban a vonat a szigetelt sinrészt elhagyja (4. ábra), a relaisnek áramköre megszakad úgy, hogy a (h) horgony ismét az (m) kontaktussal jut érintkezésbe, minek következtében a most (k)-nál is zárt (TI) áramkört zárja. Ennek folytán az (F) blokkelem szektora a félállásából tovább emelkedik és a (z) kilincset a nyomórúdból kikapcsolja úgy, hogy az (a, b) nyomórudak most teljesen föl vannak oldva és így az (N) fogantyú, vagy hasonló segélyével lenyomhatok és blokkozhatók, mire ismét az 1. ábrán látható helyzet áll elő, azon különbséggel, hogy a (B) jelzőblokk szektora is le van nyomva. Utóbbit, mint ismeretes, a vele együttműködő szomszédos blokkállomás állítja szabadra. Látnivaló tehát, hogy mindaddig, amíg a vonat a szigetelt sinrészt el nem érte s azt el nem hagyta, a nyomórúd lenyomás ellen mechanikai úton rögzítve van. Az 5. ábrán föltüntetett (z) zárókilincs a (B) rúd által van a szektorral csuklósan összekötve és pedig olyképen, hogy a szektornak alsó állásánál a (z) kilincs nyitott helyzetben van, ha pedig a szektor félállásba jut akkor a kilincset a záróhelyzetbe forgatja el, míg ellenben félállásból való további emelkedésénél a szektor a (z) kilincset ismét nyitott helyzetébe visszaforgatja. Ezt a karok megfelelő ,méretezése által érjük el. Magától értetődik, hogy a föltüntetett mechanikai záró elemek helyett bármilyen más megfelelő mechanikai záróelemeket is alkalmazhatunk. SZABADALMI IGÉNY. A vonat által befolyásolt nyomórúdrögzítés blokkokhoz, melynél egy, a vonat által zárt áramkörrel gerjesztett elektromágnes segélyével egy áramkör záratik, mely a föloldó blokkot olyképen működteti, hogy egy, a nyomórúd lenyomását gátló mechanikai rögzítés kioldatik ezzel egyidejűleg az áramkör meg is szaki t-tatik, azáltal jellemezve, hogy az utóbbi áramkört a föloldó blokk szektorának félállásánál megszakító emeltyű mellett egy kontaktus van alkalmazva úgy, hogy azzali az áram megszakításánál az emeltyű érintkezésbe jut s hogy