51602. lajstromszámú szabadalom • Ráncelsimító kötő

Megjelent 1911. évi március lió 31-én. MAGY. gl* KIR. SZABADALMI jBh HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51602. szám. VII/O. OSZTÁLY. Ráncelsímító kötő. PROHÁSZKA IGNÁC FOGORVOS BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1909 december hó 23-ika. Jelen találmány tárgya egy kötő, mely kellő módon a fejre erősítve és elegendő ideig viselve, az arcbőr ráncait kisímítja és egyéb az arc szabályosságát eltorzító egyenetlenségeket, mint pl. túlságos tokát, eltünteti. A rajzon a találmány tárgyát képező kötő egy példaképem kiviteli alakja van föltüntetve. A találmány tárgya lényegében egy hosszúkás szalagból áll, melynek középső (a) része vékony rugalmas, nyújtható lemezből, legcélszerűbben vékony gumihártyából áll, mely két végén egy-egy nem nyújtható (b) szalaggal vagy hasonlóval van összekötve. A (b) részek csakis arra valók, hogy a kötő rögzítő eszközeit, a rajzon föltüntetett példánál a (c) nyomógombokat fölvegye, ennek folytán a (b) részek tetszésszerinti anyagból, tetszésszerinti alakban lehetnek készítve, valamint a (c) nyomógombok helyett tetszésszerinti más kapcsolókkal lehetnek ellátva, melyek a kötő két végének oldható összeerősítésére alkalmasak. A (c) nyomógombok, mint látható, több sorban vannak elrendezve, azon célból, hogy a kötő különböző nagyságú testrészekre legyen fölerősíthető. A fölerősítés oly módon történik, hogy a középső nyújtható (a) részt a kisimítandó ráncos helyre vagy az eltüntetendő zsírképződésre, pl. tokára helyezzük és gyönge nyújtás mellett, vagyis a kötőt gyöngén kifeszítve, annak két végét az illető testrésszel szembenfekvő helyen, pl. tokánál a fej fölött összeerősítjük. A kötőt így gyöngén megfeszítve, több órán át kell viselni, miért is legcélszerűbb azt lefekvés előtt fölhelyezni és alvás közben használni. A fölhelyezésnél az (a) rugalmas rész a bőrhöz szorul és egyúttal kinyújtatik úgy, hogy ezen (a) rész a bőrt kinyújtja és a testhez szorítja, szóval a maszázshoz hasonló hatást fejt ki, ahonnan ezen kötő hatása ma-' gyarázható. A 2. ábra a kötőt kinyújtott állapotban mutatja. Látható, hogy csakis a középső (a) rész nyúlik ki, míg ellenben a (b) részek a kötő feszítésénél eredeti hosszúkat megtartják. Hogy nyújtás közben a (b) részek össze ne ráncosodjanak, célszerű az (a) és (b) részek összeerősítési helyén egy (d) merevítőt, pl. halcsontot bevarrni. Természetes, hogy az (a) és (b) részek viszonylagos hossza tetszésszerint változtatható és a (b) részek tisztán csak a kapcsokra vagy hasonlókra is korlátozható.