51586. lajstromszámú szabadalom • Differenciális szabályozó szállítógépek és más szabályszerűen ismétlődő munkafolyamatú erőgépek részére

(d2) differenciális hajtóművön át a (t) kormánykart a munkamótor legnagyobb sebességének megfelelő fokig tolja tovább. Ennek elérése után a (wl) csiga mindaddig mozdulatlan marad, ameddig a teljes sebességű menet tart. A munkaperiodus befejezése előtt a lassítás végett a tárcsagörbe a (w) emeltyűn és a fönt fölsorolt többi szerkezetrészen át a (t) kormánykart középállásba tolja vissza. A menet végén, föltéve, hogy e példában a (k) tárcsa jobbra forog, a rajta lévő (a) pecek a (gl) emeltyű eltolása által az (sl) kikapcsoló útján a (h) segédmotor áramkörét megszakítja, minek folytán a két gép önműködően megáll. Egy új menet kezdésénél a (b) kormánykart az előbbivel ellenkező irányba toljuk ki. (S2) kapcsoló most be van iktatva, mert (a) pecek a (g2) emeltyűt el nem tolta és azért a segédgép megindul és a munkagépet a föntleírt módon szintén megindítja, azonban most a (b) és (m) motorok ellenkező irányban forognak. A 2. ábra egy hasonló berendezést mutat. Itt azonban az (r) kormánymű (t) kormánykarját nem egy (d2) differenciális hajtómű mozgatja, hanem egy rudazat, mely egyrészt a (w) könyökemeltyű, másrészt az (o) vándoranya mozgásától függ, mely vándoranya mozgását a (dl) differenciális hajtómű közbenső kerékpárja idézi elő. A (h) segédgép a menet végén ennél és a még bemutatandó többi elrendezésnél ugyanazon a módon állítható le, mint ahogy azt az 1. ábra szerinti elrendezésnél ismertettük. A 3. ábrában bemutatott elrendezésnél a differenciális hajtómű helyett más hajtóművet alkalmazunk. Az (m) és (h) gép (vl), illetőleg (v2) áttétel útján egy (kl), illetőleg (k2) tárcsagörbét hajt. E tárcsagörbék görbületei és archimedes-csavargörbének felelnek meg, emelkedésük egymással ellenkező értelmű úgy, hogy az (m) gép normális sebességénél az (t) kétkarú himba (e) forgáspontja helyéből el nem mozdul. Amikor azonban az (m) gép meg nem engedett mértékben siet vagy késik, akkor az (e) forgáspont és vele az (n) servomótor (ul) átkapcsolójának karja elmozdul úgy, hogy az (n) mótor a megfelelő irányban megindul és az (m) mótor kormányművének (t) karját a megfelelő szabályozásra állítja. A menet végén a két motort (m-t és h-t) a két tárcsagörbe önműködően megállítja, mely tárcsagörbék együtt egy differenciális hajtómű és egy mélységmutató tulajdonságait egyesítik működésükben. A 4. ábra egy az 1. ábrában bemutatotthoz hasonló elrendezést ábrázol. Itt azonban az (r) kormánymű (t) szabályozó karját, illetőleg az erre ható (n) servomótort nem egy (d2) differenciális hajtómű befolyásolja, hanem egy (c) lengőemeltyűkar, melyre egyrészt (kl) mélységmutató, másrészt (k2) tárcsagörbe hat, mely utóbbit a (dl) differenciális hajtómű közbenső kerékpárja forgat el aszerint, amint az (m) gép a segédgéphez képest siet vagy késik. Az 5. ábra szerinti elrendezés a 4. ábra szerintinek felel meg azzal az eltéréssel, hogy a segédgép egyúttal a servmótor gyanánt a (t) kormánykar mozgatásra van fölhasználva. E célból egy (rl, r2) reverzáló tengelykapcsoló van alkalmazva, melynek segélyével az (r) indítókészülék bármelyik irányban bekapcsolható, vagy kiiktatható aszerint, amint a tengelyre lazán fölékelt (p) kapcsolórész az (rl), vagy a tengelyen szabadon forgó (r2) kerékbe, vagy egyikbe sem kapcsolódik be. A (p) kapcsolórészt a (c) rudazat állítja be, mely (c) rudazat a (kl) mélységmutató és a (k2): tárcsagörbe befolyása alatt áll. Az ismertetett eljárásnak előnye az, hogy teljesen kényszermozgásúlag működik. A berendezés a segédgépnek egyik vagy másik irányában való bekapcsolása által indul meg, míg a szabályozás menetközben és a gépek megállítása önműködőlég történik. A munkagép azonban menetközben is bármikor megállítható a segédgépnek kikapcsolása által. A segédgépnek egyenlő sebességen való tartására az ismeretes szabályozási módok valamelyike, például centrifugális szabályozó vagy más hasonló alkalmazható. Ha a munkagépnek a rendessel egyező