51582. lajstromszámú szabadalom • Berendezés korlátolt intenzitású szinkrón váltakozóáram előállítására

gyenge váltakozó feszültség lép föl, melynek nagyságrendje körülbelül az egyenáram feszültségéé és az egyenáramú vezetékben váltakozó áramot gerjeszt. Hogy ez a váltakozó áram föl ne léphessen, az egyenáramú tekercselésbe (o) csillapító csévét kapcsolunk be. Az (o) csillapító cséve (vagy kondenzátor) a gerjesztő vezetékben el is hagyható, ha a röviden zárt keféket körülbelül a statortekercselés tengelyében helyezzük el, mint az a 3. ábrán látható. Ekkor a gerjesztést bizonyos tekintetben az (x) kefék végzik, a statorfeszültség pedig a rotorfeszültséggel fázisban van. Az (x) keféken át eszközölt rövidzárlatnak az a tulajdonsága, hogy a statorampéremeneteket részben megszünteti. Az elrendezés ekkor a (k) egyenáramú tekercseléstől eltekintve, öngerjesztéses kompaundelrendezés, minek következtében a találmány céljához kissé kevéssé stabillá válik. Ezért előnyös, ha az (x) keféket a statortekercselés tengelyéből elforgatjuk, hogy a kompaundáló hatást gyengítsük. Ekkor azonban tökéletes öngerjesztés létesítésére a gerjesztő vezetékben (o) indukciós cséve vagy hasonló válnék szükségessé, bár méretei kisebbek is lehetnek, mint a 2. ábra szerint. Lehet a (k) tekercselést egyenáram helyett úgy, mint a forgóáramú elrendezésnél, váltakozó vagy forgóárammal is táplálni, melyet kényszermozgásszerúen kapcsolt gerjesztőgép szolgáltat. A 3. ábrán látható kapcsolással egyenlő értékű, de csak egy rotortekercseléssel bíró kapcsolás látható a 4. ábrán, hol a fix ampéremeneteket az egyfázisú (d) gerjesztőgép szolgáltatja. Ez az (!) rotortekercseléssel és a statortekercseléssel (illetve a nem ábrázolt gerjesztőtranszformátorral) láncolatosan van kapcsolva. Ennél az elrendezésnél már magának a gerjesztőgépnek is megvan a kellő önindukciója úgy, hogy külön indukciós cséve fölösleges. A keféket tehát közel abba az állásba állítjuk, melybe azokat állítani kell. Bebizonyíthatjuk, hogy ily elrendezéssel teljesen változatlan, vagy bizonyos szűk határok között változó, a hálózat viszonyaitól független áram létesíthető ép úgy, mint forgóáram esetében. Lehet a váltakozóáramú mezőt nem röviden zárt kefepár, hanem a rotoron a másik tekercselés mellett alkalmazott röviden zárt (j) tekercselés által is létesíteni, mint az 5. ábrán. A (z) kefékhez folyó szinkrón váltakozóáram eme tekercselés segélyével lényegében majdnem szinkrón forgómezőt létesít, mikor a segédfeszültség az árammal közel fázisban van. Mint könnyen igazolható, a (z) kefék tengelyének a rotortengelyre ugyancsak közel merőlegesnek kell lennie, ha öngerjesztést kívánunk. Ez az elrendezés tehát a 3. ábrán láthatóhoz egyenlő értékű, mig a 4. ábrán láthatóval egyenlő értékű elrendezés kényszermozgásszerúen kapcsolt egyfázisú gerjesztőgéppel a 6. ábrán látható. Itt a (k) és (e) tekercselések ugyancsak egyetlen (1) tekercseléssé vannak egyesítve. A (d) gerjesztőgép, közös (1) rotortekercselés és gerjesztő transzformátor (itt statortekercselés) láncolatos kapcsolása helyett úgy, mint a forgóáramnál az ott jelzett elővigyázati rendszabályok betartása mellett párhuzamos kapcsolás is alkalmazható. Ily kapcsolásra példa a 7. ábra, hol a gerjesztőgép egyfázisosan van az (1) rotortekercselés (v) keféihez kapcsolva, ellenben a gerjesztőáram (w) ellenálláson át megy két közös (z, v) keféhez. Lehetne külön gerjesztőkeféket is alkalmazni, pl. a 8. ábra szerint a gerjesztőgépet a (z) kefékre merőleges (v) kefepárhoz kapcsolni. Ekkor a(w) ellenállás nem föltétlenül szükséges. Röviden zárt tekercselés esetében még további módosítás is lehetséges, ha a gerjesztő transzformátor egyfázisú gerjesztőáramát egyenes vonalú telítési görbére dolgozó fázisátalakító segélyével forgóárammá alakítjuk át úgy, hogy a rotoráramkör kapcsolása tisztán forgóáramú lehet. A röviden zárt tekercselést továbbá — mint ismeretes — két egymásra merőlegesen álló, röviden zárt kefepárral is lehet helyettesíteni. Ezenkívül a 3. és 5., vagy 4. és 6. ábrán látható kapcsolást egyesíteni is lehet.