51576. lajstromszámú szabadalom • Tagozott öntöttvaskazán barnaszéntüzeléssel

tással — előmelegített másodlagos levegő vezetessék be, amely a desztilláció zónájából fejlődő gázokkal tökéletesen keveredik ' ós egyúttal azokat a parázsló tűzbe sodorván, meggyuladásukat is biztosítja. Végül gondoskodtunk arról is, hogy a tűztér fölötti első és aránylag tágas csatornaszakaszban, amely a kazántestet egész hosszában áttöri, a levegővel így tökéletesen keveredett illó alkotó részek szabad lángkifejlődés mellett tökéletesen eléghessenek. A csatolt rajz 1. ábráján egy középső kazán nézete, jobb oldalán pedig a kazán elölnézete látható, míg a 2. ábra vízszintes metszeteket tüntet föl az 1. ábra 1—1, 2—2 én 3—3 vonala szerint. Amint az ábrákból látható, az (A) töltőaknát a közbelső kazántagok fölülről lenyúló (81) mellékszárai zárják magukba, elől és hátul pedig a megfelelően alakított mellső és hátsó tagok határolják. Az (Sl) szárak végén alkalmazott (0) nyújtványok az (A) töltőaknából kicsúszó szén által a rostélyon képezett és az 1. ábrán pontozva jelzett szénkúp magasságát határolják. Az akna alsó részén jobbról és balról (T) tűztérré szélesedik ki, amelyet oldalról az (82) főkazánszárak rézsútosan befelé hajló fölületei, alulról pedig az (82) szárakat áthidaló nyeregalakú (R) rostély két karja határolnak. Az üreges rostélykarok a kazán vízterének szerves részét alkotják s további jellemzőjük az, hogy az akna alatt meddő fölületeik vannak, a középső meddő fölületet képező részükön pedig az egyes kazántagokat alsó részükön összekötő (NI) csőcsonkokkal vannak fölszerelve, minek következtében a kazánon átfutó összes víztömeg egyenletesen oszlik el a rostélykarokban és így annak a hűtését a leghathatósabban támogatják. Ez a megoldás egyúttal a rostélyt a kazán fűtőfölületének egyik leghatásosabb elemévé avatja. (N2) a kazántagokat fölül kapcsoló csőcsonkok. Ilyenformán megosztott tűztérhez jutunk, amely (TI TI) tisztítóajtókon keresztül szükség esetén hátulról is megközelíthető, míg az aknába a szenet (T4) fölső töltőajtón keresztül juttathatjuk. A rostély alatt az (S2) főkazán szárak között a (H) salakakna van kiképezve, mely a (Hl) ajtón át férhető hozzá és (H2) légbevezető csappantyúval van fölszerelve. Az (R) rostély, amelynek hajlása a tüzelőanyagnak természetes csúszószögéhez mérten választandó, nagyobb típusoknál lépcsős megoldással is szerkeszthető. A tűztér fölött (81) és (82) szárakat az ovális keresztszelvényű (K) üreges karok kötik össze, a vízkeringésnek (81) felé is utat nyitván, a víz keringésének lefolyását különben a pontozott nyilak jelzik. E karok úgy alakíttattak, hogy két-két ilyen szomszédos kar között a gázok átvonulására elég nagy szabad keresztszelvény kínálkozik. A (K) karok fölött az egész kazántesten a (Cl) csatorna nyúlik végig, amelynek aránylag tágas üregében a láng akadálytalanul kifejlődhetik. E csatorna (TI) tisztítóajtókon keresztül elülről és hátulról kényelmesen megközelíthető. (Cl) csatorna alatt a (k) karok bizonyos mértékig a tűzpart szerepét is játszák, amennyiben a gázaknak levegővel való keveredését hathatósan előmozdítják. A (Cl) csatornából 130°-os fordulattal kilépő égéstermékeket a tagok közé beépített (C2) csatornák többszörösea megosztva juttatják a tagok merőleges áttöréseiből keletkező (C3) gyűjtőcsatornába, ahonnan a kétszárú (F) füstcsatornán keresztül a kürtőbe jutnak. (C3) csatornák tisztogatására (T3) ajtók szolgálnak. Az (A) töltőakna fölött (C) szekundér légvezető csatorna látható, amelyből a (P) szabályozható csappantyú alatt bejutó levegő a tagok közé épített (L) csatornákon keresztül számos vékony sugárba elosztva jut a tűztérbe. Úgy a (P) szekundér légbevezető csappantyú, mint a (H2) primér légbevezető