51566. lajstromszámú szabadalom • Homokszórókészülék

eközben (15) fogai (5. ábra) segítségével gereblye módjára homokot visz magával és azt az (5) gátnál átveti a szórótölcsérbe. Visszafelé a jelen esetben egy (16) rúgó mozgatja, s visszahaladása közben a (17) csukló körül annyira elfordulhat, hogy a homok fölszinével csak éppen hogy érintkezik, olyformán, mint egy kilincs forgó kilincskerekével. A lapát méretei és alakja az egyszeri szóráshoz megkívánt homok mennyiségétől függnek, megválasztásuknál azonkívül a használt homok mineműsége is tekintetbe veendő. A 2. ábrán két szórótölcsér és két lapát egy közös homoktartánnyal kapcsolatban van föltüntetve. A két (9) lapátvezető pofa szilárdan össze van kötve egymással úgy, hogy az egyik értelmű mozgásnál egyik lapát terheléssel működik, míg a másik lapát ezzel egyidejűleg üresen visszafelé mozog és megfordítva. Ezen készülék egy tengelynek majd az egyik, majd a másik kereke elé fölváltva szór; a szórás ekkor folytonos .ugyan, de majd a jobboldali, majd a baloldali keréknél történik, anélkül azonban, hogy folytonossága megszakadna. Ez esetben nincs üres mozgás, miként azl. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál, amely azonban közönséges szükségletre szintén kielégítő. A (19) fúvócső egy hajlékony tömlő közvetítésével van a (3) szórótölcsérhez kapcsolva. Legmélyebb pontjában a torkolata alatt egy (21) karika vagy gyűrű van hozzáerősítve, melynek síkja a kocsi hossztengelyére merőlegesen áll. Ezen karikán egy (22) vezetőpálca van átdugva, mely a sin fölső széle fölött kellő (h) magasságban p vei© párhuzamosan elrendezve, akár közvetlenül, akár a (24) pályasimítókeret közvetítésével szilárd összeköttetésben áll a kerék tengelyének (23) csapágyával. A (22) vezetőipálica a kerék tengelyére merőlegesen áll, vízszintes vetületének ennélfogva mindig a keréknyomra kell esnie. A szórófúvióka torkolatát a (21) karika állandóan a kerék síkjában és a sin fölső széle fölött mindig egyenlő távolságban tartja, minek következtében a homok kifolyási sugara mindenkor a sin fejét éri. Csupán a fúvóka torkolatának a kerék és sin érintkezési pontjától mért (25) vízszintes távolsága változik megengedhető határok között; a (22) vezetőpálca hosszát éppen ehhez képest kell méreteznünk. A lapátot a kocsivezető kézzel vagy lábbal a (14) vonózsiiíórral megfelelően öszszekapesolt, alkalmas fogantyú vagy lábitó segítségével mozgathatja. A találmány lényegén azonban mitsem változtat, ha a lapátok mozgatását előidéző erőket esetleg már meglévő, bármily természetű erőforrásból merítjük, mely esetben alkalmas állítókészülékeket és átviteli szerkezeteket kell beiktatnunk. Nagyon hygroszkopikus homoknál télen ajánlatos a (2) homoktartány fenekén egy (26) fűtőkészüléket alkalmaznunk, hogy a homok belefagyását megakadályozzuk. A fűtőkészülék villamos fűtőtestekből vagy csövekből állhat, melyeken gőzt, meleg vizet vagy forró levegőt vezetünk keresztül. Minthogy ezen fűtőkészülék a homokkal közvetlenül érintkezésbe nem jöhet, beiktelt'cl£>H> a homokszóró ismertetett működési módját semmiképen sem befolyásolja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Homoksziór'ó készülék a homokot a szórócsőbe adagonkint juttató lapátolókészülékkel, azáltal jellemezve, hogy a (2) homokszekrény lejtős fala a (3) szórótölcsér szomszédos lejtős falával együtt egy háztetőszerű (5) gátat alkot, mely a homoknak magától való átömlését a homokszekrényből a szómtölcsérbe megakadályozza, jellemezve továbbá azáltal, hogy a homokszekrény fölött egy vagy több csuklósan fölfüggesztett (7) nyelekre erősített, gereblyeszerű (6) lapát van a homok fölszine mentén és a szekrénynek a gát egyik oldalát alkotó lejtős falán egészen a gát gerincéig mozgathatóan elrendezve, azon célból, hogy megközelítőleg mindig egyenlő mennyiségű homokot juttasson a szórócsőbe. 2. Az 1. alatt igényelt homokszóró készülék egy kiviteli alakja, azáltal jelle-