51561. lajstromszámú szabadalom • Görgős egyengetőgép a keresztmetszetben nem változó lemez- vagy rúdalakú testek számára

_ 2 -helyt azonban a rúd mellső vége beléje ütközik (4. ábra), szintén forgásnak indul, amíg le nem gördült (5. ábra). A szabadon kilépő rúd most már a szegmenst még kissé tovább forgatja, amíg csak a legcsekélyebb nyomást sem gyakorolja már a rúdra, hanem azon • egészen szabadon fekszik (6. ábra). A 4. ábra szerinti helyzetből az 5. ábra szerinti helyzetbe való átmenet alkalmával a rúd mellső vége a meglévő görbülettel ellenkező értelmű hajlítást szenved, amely pontosan az 5. ábrának megfelelő helyzetben, amikor a legnagyobb görbület helye az utolsó egyengető görgő fölött ^ fekszik, maximumát éri! el és itt) olyan mérvű, hogy a meglévő görbület pontosan kiegyenesedik. Az 5. ábra szerinti helyzetből a 6. ábra szerinti helyzetbe való átmenetel alkalmával azután a szegmens nyomása a rúdra gyorsan csökken ©sí a 6. ábra szerinti helyzetben nulla. A rúd hátsó végének átmenetele után a szegmens — a (d) rúgó (4. ábra) vagy a forgási tengely vízszintes fekvése esetén az (e) ellensúly (7. ábra) vagy megfelelő kiképzés esetén saját súlya befolyása alatt (3. ábra) •—önműködően kezdeti helyzetébe tér vissza. A (c) szegmens természetesen, mint a 3. ábrából kitűnik, (f) csavarorsó útján vagy bármely más ismert módon a rúd haladási irányára merőlegesen és saját forgási tengelyére merőlegesen állítható, hogy különféle rúdvatstagságokkal számolhassunk és hogy a görbület eltávolítása végett a hajlítás mértékét beállíthassuk. A szegmens palástfölületének működő része a forgási tengelyhez excentrikusan is rendezhető el és nem kell, hogy egészében körvonal egy része legyen. Az elérendő cél szempontjából elegendő pl. egyszerű (y) emeltyű megfelelően alakított fejjel (8. ábra), amelyre a rúd mellső vége ráfekszik. Figyelembe jön továbbá a 9. ábra szerinti megoldás is, hol a közös tengelyen több (y) emeltyű van (g) csillag alakjában elrendezve. Mindegyik rúd mellső végével a csillagot egy-egy osztályrésszel ugyanazon értelemben tovább forgatja. A 10. ábra szerinti foganatosítási alaknál a görbület kiküszöböléséhez szükséges nyomást létesítő test (h) görgő gyanánt van kiképezve, melynek csapágyai két (i) résben fekszenek, illetve vezettetnek. A (h) görgő két oldalt kinyúló (k) tengelye (1) vonórudak révén (m) emeltyűkkel van öszszekötve, amelyek az (n) tengelyen ülnek. Ez utóbbi szilárdan van ágyazva az (o) szánban, amely a rúd haladási irányára, illetve a (h) görgő tengelyére merőlegesen tetszőleges módon állítható, hogy a hajlítás mértékét szabályozhassuk. Látható, hogy a (h) görgő ilyen ágyazása esetén a rúd mellső vége által ennek hajlítása alkalmával kif ejtett nyomás a görgő helyzetét nem befolyásolja. A görgő csak a rúd tovamozgásának megfelelően forog. Ha azonban a rúd mellső végének görbülete az 5. ábrának megfelelően az utolsó egyengető görgő fölött fekszik, mikor a rúd hajlításának szükséges maximuma bekövetkezett, úgy a rúd feje a (p) ütközőbe ütközik, amely emeltyű alakjában az (n) tengelyen van elrendezve. Az (n) tengely forog, a (h) görgő emelkedik és a rúd további előrehaladásánál csak súlyával nehezedik erre és nem képes többé gyakorlati jelentőséggel biró hajlítást előidézni. Ha a rúd hátsó vége áthaladt, a rendszer önműködően ismét kezdeti helyzetébe tér vissza. A (h) görgő fölemelkedése abban a pillanatban, amidőn iai behajlítás maximuma bekövetkezett, más berendezések segítségével is elérhető, nemcsak az ismertetett módon, az előrehaladó rúdfej által. Mindezen esetekben csak az szükséges, hogy a hajlító elem hatását csak a rúd mellső végére és nevezetesen a görbület helyére fejtse ki és hogy a rúd utána következő részei annak befolyása alatt ne álljanak. Nem szükséges az sem, hogy a hajlító elem közvetlenül az "utolsó egy engető görgő mögött legyen elhelyezve, hanem ettől valamivel távolabb is lehet (11. ábra). A görbületet itt az (r) görgő fölött hajlítjuk, amely egyébként a 12. ábra szerint a mozdulatlan (s) támasszal is helyettesíthető.