51551. lajstromszámú szabadalom • Készülék fotográfiai másolatok készítésére

— 3 -A szorítóknak a 12. és 13. ábrák szerinti foganatosítási alakjainál az említett zsinórt a (14) áthajlított rész egyik végében kimetszett horonyba fektetjük (16. és 17. ábrák). A 12. ábra szerinti szorítók, ahelyett, hogy egyenlők volnának, párosával szimmetrikusak lehetnek úgy, hogy a (11) karok nyílásai a rugalmas szalag egy és ugyanazon oldalán fekszenek. A találmány szerinti szorítók egyik lényeges sajátsága az, hogy a negatívra gyakorolt nyomás szabályozását teszik lehetővé, hogy a fényérzékeny papiros eltolását megakadályozzák és az alátétlemez •csúsztatását a negatív hosszában a másolás ellenőrzése végett megkönnyítsék. A nyomásnak növelését pl. azáltal érhetjük el, hogy a (9) szalag jobboldali végét (2. és 17. ábra) meghúzzuk és a szemben fekvő szorító (10) vezetékbe vagy ennek egy hornyába, illetve kampójába helyezzük. Ugyanerre a célra nem rugalmas zsinórt is használhatunk, amelyet a (9) szalagnak valamely a szorítókon belül fekvő részéhez erősítünk és csomó segítségével valamely szorító egy kampójába helyezünk. Végül, ha a (13) zsinór el van helyezve, ennek feszültségét fokozhatjuk azáltal, hogy a szorítópár egyes szorítóit a negatív szélein ellenkező irányokban eltoljuk. A nyomás csökkentésére ellenben elegendő, ha a (9) szalagot a (11) karról eltávolítjuk és a (7) könyök mellett vezetjük, ami hatásosabb a 10. ábrán föltüntetett szorítók, használata esetén melyeknek karjai keskenyebbek. A 12. ábrában föl tüntetett szorítónál a rugalmas szalagot a (11) kar alatt vezethetjük (17. ábra), miáltal feszültsége csökken és a kar végére gyakorolt nyomás megszűnik. Ha azonban ezen feszültségcsökkenésnek tetemesnek kell lennie, úgy szükséges> hogy a szorítók használat közben bizonyos hajlással bírjanak az alátétlemezhez viszonyítva. Ez a hajlás, amely vékony lemezek használatánál igen csekély volna, több segédlemeznek összerakása által vagy azáltal, hogy a negatívra átlátszó üveglemezt fektetünk, vagy végül a 18. vagy 19. ábra szerinti szorítók alkalmazása által fokozhatjuk. A 18. ábrában föltüntetett szorítónál a' hajtás változását azáltal érjük el, hogy a (17) peremeivel a (7) könyök széleit körülfogó (16) lemezke a (7) könyök mentén a rajzon föltüntetett álló helyzetig eltolható. A 19. ábra szerinti szorítóknál a (71

) kiugráson az excentrikusan elrendezett (161

) lemezke van megerősítve, amely csapja körül forgatható és ily módon négy helyzetbe hozható, amelyek a kiugrás négy különféle magasságának felelnek meg. A szorítók hajlásának változtatása végett továbbá a (71

) kiugrást a (11) karon j eltolhatóan lehet elrendezni, vagy a 15. ábra szerinti foganatosításnál, a (24) hornyokba a (71

) kiugrásnál magasabb (25) fém- vagy kartonlemezkét lehet tolni. Minthogy a (11) karok a segédlemezhez viszonyítva nagyobb hajlást vehetnek föl, még azt az előnyt is elértük, hogy a szorítók kisebb lemezek másolásánál használva nem fekszenek egymásra. Hogy ezeket a szorítókat kisebb lemezek másolására használhassuk, szükséges még, hogy a (6) kampó kiemelkedését csökkenthessük, nehogy az a fény hozzáférését gátolja. Erre a célra a szorítókba egy vagy több (18) fém vagy kartonlemezkét helyezhetünk, amelyek a (19) rúgó vagy (20) gumiszalag (11. ábra) segélyével rögzíthetők vagy esetleg beragaszthatok vagy betolhatok. Ezek a kartonlemezkék egyidejűleg arra szolgálnak, hogy a negatív és a szorítók széleit sérülésektől megóvják és esetleg nagyobbíthatok, hogy a (7) könyökre, ill. (71

) kiugrásra támaszkodjanak vagy az egész (6) kampót födjék, miáltal elérjük azt, hogy a szorítóknak a segédlemezhez viszonyított hajlása növekedik és a lemezzel való közvetlen érintkezésük ki van zárva. A szorítók alakja olyan, hogy azokat egymásba dughatjuk (6. és 12. ábra). Ebben a helyzetben a szorítók oldalsó eltolódását egy vagy több (21) toldat akadályozza meg.