51541. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási mód ívlámpák üzeméhez az előkapcsolt ellenállásnál izzólámpákkal való helyettesítése mellett

- 3 — változtatókon át a (16) ívlámpavezetékbe, kisebb része a (10) kontaktustól a (b) telepen át a (16) vezetékhez, innét a (d) és (c) ívlámpákhoz és a (14) vezetéken át az áramforrás (a) polusához halad. Az elrendezés olyan, hogy a bekapcsolásnál a föntemlített folyamatok lépnek föl, mint ezt az egyes kapcsolókarhelyzetek a 4. ábrában mutatják. A kikapcsolt helyzetben a kapcsolókarnak villás (7) kontaktusa a kapcsolónak az áramkörbe be nem kapcsolt (12) kontaktusán áll, megfelelően a 4. ábrabeli (I) helyzetnek. A bekapcsolás céljára a (7) kontaktust a (13) kontaktusra állítjuk; (II) helyzet. Ebben a pillanatban a (b) polarizációstelep és az (f) izzólámpák a (g) változtatókkal együtt nem fekszenek az áram útjában. A lámpák tehát a rendes (6) indítóellenálláson át gyuladnak ki. A következő (III) kapcsolóhelyzetben a (7) kontaktusvilla a (10) és (13) kontaktusokon áll és így ezeket egymással összeköti. Az áramút most olyan, hogy a (b) telep a (6) indítóellenálláshoz párhuzamosan kapcsoltatik. Ezáltal elérjük, hogy az esetben, ha az ólomlemezek szulfátréteggel vonódtak be, akkor ezt a most rajta áthaladó áram megsemmisíti vagy legalább is csökkenti. Másrészt e helyzetben a telepnek arra is ideje van, hogy a megfelelő ellenfeszültséget vegye föl. A kapcsolókarnak a (IV) helyzetbe való mozgatásánál a végleges üzemhelyzetet érjük el. Ebben a helyzetben a kapcsolókar villás (7) kontaktusa a (10) és {11) kontaktusokat összeköti, a telep most az előkapcsolt izzólámpaáramkörrel párhuzamosan van kapcsolva és ez a csoport az ívlámpák mögött fekszik. A (IIIz) helyzet a (III, IV) helyzetek közötti közbenső helyzetet mutatja. A kapcsolókarnak villás (7) kontaktusa ugyanis oly szélesre készítendő, hogy amikor a (13) kontaktust elhagyja a (11) kontaktust épen érinti, azaz oly módon képezendő ki, hogy a (13, 10) és (11) kontaktusok esetleges összekötése csak igen rövid időn át (nevezetesen a kapcsolókar mozgatása közben) állhat fenn és hogy másrészt a villa nem -állhat egyedül a (10) kontaktuson, hanem ' mindig a (10) és (13) vagy a (10) és (11) kontaktusokon áll. A berendezés kikapcsolása céljából a kapcsolókart eredeti helyzetébe visszaállítjuk úgy, hogy a (7) villakontaktus ismét a (12) kontaktuson áll. Ebben a helyzetben a (b) telep sem az előkapcsolt (f) lámpaáramkörrel, sem az előkapcsolt (6) ellenállással nincs összekötve, azaz árammentes. Ennek folytán a telep hosszú időn át megtartja elektromótorikus erejét, mely mint ismeretes, a szulfátképződést gátolja. A (7) kapcsolókontaktus célszerűen oly módon van kiképezve, hogy a kapcsolókar rúgóhatás mellett csapódik az (I, II, III) és (IV) helyzetekbe úgy, hogy e helyzetek természetesen adódnak és a kapcsolókar e normális helyzetek között nem | foglalhat el közbenső helyzetet. Amikor a i kikapcsolásnál a kapcsolókar a (13) kontakj tusról a (12) kontaktus felé mozog, akkor J a kapcsolókar mozgását még rúgóerő segíti elő, nehogy a kapcsolókar a (13) kontaktustól kis távolságban állva maradhasson, miáltal megakadályozzuk, hogy a (13) és (7) kontaktusok között fényív (kikapcsolási szikra) álljon fönn. A helyett, hogy az összes izzólámpák elé egyazon változtató kapcsoltatik, több változtatót is alkalmazhatunk, melyek egymásmögé vagy párhuzamosan kapcsoltatnak vagy egyenként az egyes izzólámpák elé kapcsoltatnak. Két változtatónak párhuzamos kapcsolása példaképen a 3. ábrán látható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolási mód ívlámpák üzeméhez, melynél az ívlámpák elé kapcsolt ellenállás egészben vagy részben változtatókkal sorozatosan kapcsolt izzólámpák által képeztetik, jellemezve azáltal, hogy az ívlámpák elé egy a változtató- vagy izzólámpaáramkörrel párhuzamosan kapcsolt polarizációstelep van kapcsolva. 2. Az l. igénypont szerinti kapcsolási mód kiviteli alakja sorozatosan kapcsolt ívlámpák és izzólámpák üzeméhez, jellemezve azáltal, hogy az ívlámpák elé agyuj-