51518. lajstromszámú szabadalom • Önmagát szabályozó váltakozó áramú pótgép
— 2 — (o, a) gerjesztő ampére-inenetek maradnak hátra, melyek az (o, k) pótfeszültség nagyságát szabják meg. A (b, a) és (o, b) ampéremenetek viszonya nagyság ós irány tekintetében a (c) áramtranszformátor áttevési viszonyának és a (b) kefék helyzetének módosításával, továbbá a (w) ellenállás segélyével tetszőleges módon szabályozható, ekkor azonban az áramerősségtől teljesen független. Ha a segédgép telítési görbéje egyenes, a 3. ábrán látható diagram az áramerősség tetszőleges változásánál önmagához hasonló marad, ha a beállítás nem változik. Az (o, k) pótfeszültség ekkor az (o, b illetve 0, B által ábrázolt) áramerősséghez viszonyítva bizonyos szöget képez és a fő feszültséggel eredő feszültséggé tévődik össze. Említésre méltó speciális eset látható a 4. ábrán, melynél a kefék állása olyan, hogy az (1) rotor (bl, al) atopére-menetei az (a) stator (ol, bl) ampére-meneteivel ellentétesek. Ekkor az (ol, kl) pótfeszültség 90°-kal 90°) van az (ol, bl) egyenessel ábrázolt) áramerősséggel szemben eltolva, mint ez könnyen fölismerhető. A következőkben részletesen fogjuk ismertetni, miként lehet valamely pótgépet különböző célokra fölhasználni. Először azt mutatjuk meg, miként lehet segélyével egy közönséges szinkrón motort kompaundálni, ha az 1. ábrán látható elrendezést választjuk. Ebből a célból a főgépnek nevezett szinkrón gép raunkadiagrammját külön kell szemügyre venni. Ez a 2. ábrán látható és a szigorúan véve csakis akkor helyes, ha a státorveszteségeket figyelembe nem veszszük és ha a gép induktorának kifejezett sarkai nincsenek. Ez a diagramm egészen hasonló a segédgépéhez. Eme rajzon tehát {0, B) a statorampére meneteket, (fegyverzetreakciót) (B, A) az (i) induktorban egyenáram által előidézett összes ampére-meneteket és (0, A) az ebből származó gerjesztő ampére-meneteket jelzi, melyekre az (0, C) feszültségvektor merőleges. Ha a váltakozóáramú generátor csak egy maga dolgoznék és a gerjesztő áramot az (i) induktorban az üres járás és terhelés között nem szabály oznók, a feszültség az üres járásnál a terhelésnél föllépő (0, C) feszültséghez oly viszonyban volna, mint (B, A) az (0, A)-hoz, föltéve, hogy a telítési görbe ezen a határon belül még egyenes. Ha a segédfeszültséget a főfeszültséggel tesszük össze, az 5. ábrán látható diagrammra jutunk föltéve, hogy a főgép telítési görbéje —• mint azt jeleztük — egyenes. Az 5. ábrán látható diagrammnál azt is föltételeztük, hogy a pótgép akként van beállítva, hogy az a 4. ábrán látható diagramm szerint a leírt módon dolgozzék. Az 5. ábrán már most a pótfeuzültséget (D, 0=ol kl) jelzi, mely az (0, B) áramerősséggel 90°-os szöget alkot. Az összes feszültség ekkor (D,C) és (D, O) és (0, C) összetévő feszültségből származik. Ha már most a (D, 0) pótfeszültség viszonya az (0, B) áramerősséghez olyan, hogy (DO:OB—OCOA) a (DOC és BOA) háromszögek hasonlók, mert (DOC = 4; BOC4^ Ebből azonban az is következik, hogy (DC:OC = BA:OA). Ha már most a főgép diagrammjáról mondottakat figyelembe vesszük, a (DC) eredő feszültség egyenlő a (B, A) áram által a főgépben gerjesztett feszültséggel, vagyis (D, C) az üresjárási feszültség. Az egész elrendezés tehát tetszőleges terhelésnél állandóan az üresjárási feszültséget szolgáltatja, mi tökéletes kompaundálásnak felel meg és a gép más tekintetben is tökéletesen kompaundált gép. Hogy a (b) keféket, a (c) transzformátort és a (w) ellenállást ily önműködési módra állíthassuk be, kényszermozgású szinkrón váltakozóáramú gép használata mellett ugyanazt az elrendezést is használhatjuk, melyet az 51.818 és 51,894 sz. szabadalmunkban kompaundált váltakozóáramú kollektoros gép esetére ismertettünk. Ekkor a fő- és pótgépet egységes egésznek és az (i) induktort a gerjesztőoldalnak kell tekintenünk. Ezért a kefék beállításánál az (i) induktort árammentesen kell tartani. • Lehet a keféket akként is beállítani, hogy a pótfeszültség a főfeszültséggel közvetlenül Összegeződjék. Ekkor a pótfeszültség
