51513. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási mód izzólámpáknak és ívlámpáknak váltakozó áramú berendezésekben való együttes üzemére

vagy a másik irányban a kiegyenlítővezetéken át, aszerint, amint az áramerősség nagyobbodott vagy csökkent és az áramingadozások e kiegyenlítőáramok értékével csökkentetnek, mely áramingadozások a kiegyenlítővezeték alkalmazásának hiányában az izzólámpacsoportban föllépnének. Mint az a későbbiekből kitűnik, ezeknek az áramingadozásoknak föllépését teljesen is kiküszöbölhetjük. A kapcsolási mód tehát megengedi, hogy az izzólámpákat a legkedvezőbb módon alkalmazhassuk az ívlámpák előkapcsolt ellenílllílStl gyanánt. A csatolt rajzon a kapcsolási mód van föltüntetve. (1) és (2) a váltakozóáramú hálózat kapcsait jelöli, melyek a takaréktranszformátor, (3) és (4) kapcsaival vannakösszekötve. A (3) és (4) kapcsok között, az (5) izzólámpacsoport és a (6) ívlámpák egymás mögé vannak kapcsolva. Az izzólámpáknak az ívlámpák részre előkapcsolt ellenállást kell képezniök. Ennek lehetővé tételére, anélkül, hogy áramváltozások bekövetkezésénél a feszültség az izzólámpacsoport kapcsain megfigyelhetően változnék, a takaréktranszformátor (7) pontja és a lámpavezeték (8) pontja közé a (9) vezetékág van kapcsolva. Ez a vezetékág a berendezés normális állapotában árammentes. Ha azonban az ívlámpákon az ellenállás változik, akkor a szükséges kiegyenlítőáram egy része a (9) vezetéken halad át ós ehhezképest az izzólámpacsoport kapcsain a feszültség jelentékenyen kisebb mértékben változik, mint az ívlámpakör változásának aránya. A transzformátortekercsek belső ellenállása az ívlámpák szabályozásához szükséges feszültségváltozásnak megfelelően méretezendő, mely feszültségváltozás természetesen az izzólámpacsoportnál is eszközlendő és eszközölhető is. Ha az izzólámpákat ezektől a feszültségingadozásoktól megkímélni akarjuk, akkor az ingadozásokat azáltal küszöbölhetjük ki, hogy az izzólámpák elé (10) változtatót, pl. ismert vasellenállást kapcsolunk be. Természetes, hogy ez esetben az izzólámpák áramingadozásoknak sincsenek kitéve és a viszonyok minden tekintetben kedvezők. Bizonyos esetekben megtörténhetik, hogy az ellenállás a (6, 6) ívlámpákban rendkívül kicsi, különösen, ha a két ívlámpában a szenek egyidejűleg összeütköznek. Ebben az esetben a takaréktranszformátornak a (7) és (4) pontok között fekvő része csaknem árammentes lenne, ami az izzólámpakörnek meg nem engedett feszültségnövekedését vonná maga után. E hátrány biztos elkerülésére az ívlámpakörbe a (8) és (4) pontok közé, mint azt a 2. ábra mutatja, ; még egy vagy több (11) változtatót kapcsolhatunk be, mely az ívlámpáknak rendes legtiagyobb áramerősségénél nagyobb üzemáramerősségre méreteztetik. Ha pl. az ívlámpáknak legnagyobb áramerősségét tíz amperre vesszük, akkor a (11) változtatót körülbelül tizenkét amper üzemáramerősségre szerkesztjük. Ez esetben a változtató az ívlámpaáramkörben az ellenállást csak igen kis méretben változtatja, mindaddig, míg az áramerősség körülbelül 10 ampér vagy ennél kevesebb, ellenben az említett áramkörben az ellanállást rendkívüli mértékben növeli, mihelyt az áramerősség 10 ámpérnél nagyobb úgy, hogy 12 ampereáramerősség egyáltalán nem léphető túL Ezáltal a (7—4) tekercs árammentessé tételét elkerüljük és így a feszültségnek az izzólámpakapcsokon való meg nem engedett növekedését is megakadályozzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolási mód izzólámpáknak és ívlámpáknak váltakozóáramú berendezésekben való együttes üzemére, takaréktranszformátor alkalmazása mellett, jellemezve azáltal, hogy az izzólámpacsoport olymódon van egy a takaréktranszformátorhoz párhuzamos vezetékbe sorozatosan bekapcsolva, hogy az izzólámpacsoport az xvlámpacsoport előkapcsolt ellenállását helyettesíti és a takaréktranszformátor azon pontja, mely az összfesziiltséget az izzólámpa- és ív-