51509. lajstromszámú szabadalom • Tekercselés többfázisú gépek számára

lés kapcsolásának példáját mutatja, mely a találmány tárgyát képezi. A 3. ábra oly kompenzálótekercselést mutat, mely a 2. ábrabeli horgonyt kompenzálni képes. [A horgony (2. ábra) és a stator (3. ábra) kü­lön ábrákban vannak rajzolva, hogy a rajz áttekinthetőbb legyen.] A 3. ábrabeli kompenzálótekercsen a(Jl, J2) és (J3) kefeáramok haladnak át. A hor­gonypálcák különleges jelzésekkel bírnak, melyek a 3. ábra alatt lévő táblázatban vannak megadva. A belsejükben egy, két és három ponttal ellátott körök a (Jl, J2) és (J3) stator ára­mokat jelölik, amikor azok pozitívnak veen­dők, míg e három áram belül két, három vagy négy vonallal biró körrel jeleztetett azokon a helyeken, ahol azok nej?ativnakv te­kintendők. Egyidejűleg a homlokösszekötő­vonalak is meg vannak különböztetve, asze­rint, amint a (Jl, 32) és (J3) áramokat ve­zetik, nevezetesen az említett vonalak tel­jes, pontozott vagy eredményronalak gya­nánt vannak rajzolva. Az 1—4. ábrabeli vázlatokból könnyen megállapítható, hogy a 3. ábrabeli stator­mező a 2. ábrabeli horgonymezőt kompen­zálja. A rotor (AB) fölületrészében huszon­négy, az (AB) statorrészben tizenhat pálca j van elrendezve, azaz a rotor hat-hat pál­cája a stator négy-négy pálcája által kom­penzálandó (24:16 — 6:4). A 2. és 3. áb­rán az egymást kölcsönösen kompenzáló pál­cák a (b) körrel való körülrajzolás által van­nak kiemelve. Ha már most a 2. és 3. ábrát az 1. ábra­beli diagrammal összehasonlítjuk és a6 — 4 körben (pálcákban) keringő áramok vekto­rait összetesszük, akkor a 4. ábrabeli dia­grammot kapjuk, melyből kitűnik, bogy la (J) statoráramok négy vektorának vekto­riális összege az (i) rotoráramok hat vek­torát egyensúlyban tartja, azaz, az (i) ára­mok eredője egyenlő és ellentétes irányú a (J) áramok eredőjével. Miután beigazoltuk, hogy a 3. ábra sze­rinti statortekercselés helyes kompenzálást eredményez, még azt kell leírnunk, hogy mily módon kapunk ily tekercselést. A 3. ábrából kitűnik, hogy a kompenzáló­tekercselés két párhuzamosan futó ágból áll. Az utóbbiak még azáltal vannak az áb­rában jobban kiemelve, hogy az egyik ág vastag és a másik vékony vonallal van raj­zolva. A két ág két egymástól teljesen füg­getlen, önmagában zárt tekercselést ké­pezne, ha sehol sem lenne fölvágva, ami könnyen érthető, ha a tekercseléseket az (a) körök által jelölt keresztezési pontokon összekötve képzeljük. E két tekercselés az (a) körökkel jelölt helyeken föl van vágva, mimellett az (ul, u2) és (u3) átvezetések által elérjük, hogy mindegyik kefeáram egymásután az egyik ág egyik részén és az­után a másik ág egyik részén halad át. A statortekercselés épp úgy huroktekercse­lés, mint hullámtekercselés gyanánt is fo­ganatosítható. Az 5. ábra hullámtekercseléssel biró négy­pólusú (elektromos) gépnek kapcsolási váz­lata. Az 5. ábra a 3. ábrának pontosan meg­| felelően van rajzolva. Ennek folytán az 5. ábra további magyarázata fölösleges. SZABADALMI IGÉNY. Kompenzálótekercselés többfázisú kollek­torgépek számára, melyeknél egy hor­gönyszegmentben oly áramvolumen szük­séges, mely legalább három áramfázisból kombinálandó, jellemezve azáltal, htígy a kompenzátótekercselés két vagy több párhuzamos ágból álló dobtekereselést képez, mimellett az egyes fázisáramok a különböző ágak egyes részein egymás­után áthaladnak. (1 rajzlap mellékiette).) Pallaa részvénytársaság nyomdája Budapesten.

Next

/
Thumbnails
Contents