51503. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a malátakészítésnél szükséges levegő hűtésére
Megjelent 1911. évi március hó 22-én/f^ MAG\. SZABADALMI 9W? "h SZABADALMI LEIRAS 51508. szám. IV/a. OSZTÁLY. Berendezés a malátakészítésnél szükséges levegő hűtésére. OTT & G° G. M. B. H. GÉPGYÁR ÉS MŰSZAKI IRODA BERLINBEN. A bejelentés napja 1910 április hó 9-ike. Elsőbbsége 1909 április hó 10-ike. A maláta tudvalevőleg csírázott árpa, melynek csiráztatása bizonyos idő eltelte után melegítés által megszakíttatik. A csírázás helyes irányítása a malátakészítés egyik leglényegesebb föladata; kedvező eredmények elérésére kiváltképen fontossággal bír, hogy az árpához vezetett levegő lehetőleg nedvességgel telített legyen és hogy a maiátázandó anyagban célszerű hőmérséklet tartassék fönn. A malátakészítéshez szolgáló árpa tudvalévőleg mindenekelőtt vízben puhíttatik és csak azután kerül pl. csiráztató keretekre. Ha a malátáztatásra 10 napot számítunk, akkor 10 ily keretre van szükség. A földolgozandó árpamennyiség naponkéat az egyik keretről a másikra vitetik át úgy, hogy a 10-ik napon az árpa a 10-ik kereten fekszik. A keretek alatt elvezetett hűtőlevegőnek az a rendeltetése, hogy a csirázó árpa hőmérsékletét csökkentse, illetőleg bizonyos határon alul tartsa és hogy egyidejűleg egy bizonyos nedvességmennyiséget vezessen az anyagba. Ha a hűtés nem elegendő, úgy könnyen penészképződés áll elő, miáltal a maláta megromlik. Az eddig ismert berendezéseknél az orosz árpa, mely magas nitrogéntartalmánál fogva az élesztőgyártás céljaira kiváltképen alkalmas, nehezen vagy egyáltalán nem volt használható, mivel annak csírázásánál nagymennyiségű meleg vált szabaddá, melyet — ha ez egyáltalán lehetséges volt — csak jelentékeny költségek árán lehetett eltávolítani. A jelen találmány tárgya már most az ily csiráztató keretek üzeménél szükséges levegő lehűtésére szolgáló berendezés, melynek különös előnye, hogy a levegőnek az ismert módon hűtésre szolgáló víz hőmérsékletére való lehűtését könnyen lehetővé teszi és amellett csak oly vízmenynyiséget igényel, mely a jelenleg szükséges hűtővízmennyiséget még csak megközelítőleg sem éri el. Míg ugyanis a régebbi berendezéseknél, melyeknél a víz és a levegő együttesen léptek be valamely hengeres edénynek fölső falán, vagy az alulról beáramló levegő az edénybe beépített ferde fölületeken ellenáramban lepermetező víz által hűttetett, a közepes nagyságú telepeknél óránként szükségelt 30—50 köbméter levegő hűtésére 20 köbméter 10— 12 C° hőmérsékletű vízre volt szükség, a jelen találmány szerinti berendezésnél ez a szükséglet csak mintegy 5Va köbmétert tesz ki. *
