51447. lajstromszámú szabadalom • Ruhatartó biztosító

Megjelent 1911. évi március hó 14-én. MAGY. gA* KIR. SZABADALMI jBtt HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51447. szárú. XVIII/l>. OSZTÁLY. Buhatartóbiztosító. VAN PÉE FRIGYES VILMOS ARTISTA MAGDEBURG-SUDENBURGBAN A bejelentés napja 1910 május hó 19-ike. Az eddig ismeretes ruhatartóbiztosítók a ruhadarabnak a ruhatartó állványhoz, illetve fogashoz kapcsoló berendezésekből állanak, melyek kulcs segélyével működtethetők. Eltekintve attól, hogy ezen berendezések működtetése rendkívül körülményes, nagy hátrány következik abból, hogy ezen biztosítások használhatatlanokká válnak, ha a kulcsot elraktuk vagy éppenséggel elvesztettük. Jelen találmány tárgya bárminemű ruhadarabok lopása ellen oly biztosító berendezést képez, melynek az említett hátrányokat el kell kerülnie. A találmány lényege abban áll, hogy a ruhadarab mellső része szorító berendezés segélyével annyira összeszoríttatik, hogy a ruhadarab felöltése ki van zárva, mi mellett a szorító berendezés tokjában jelzőkészülék van elrendezve, mely megszólal, ha az össeszorított ruhadarab szétválasztását megkisérlik. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának példakép vett foganatosítási alakja van ábrázolva és pedig az 1. ábrán hosszmetszetben, a 2. ábrán fölülnézetben, a 3. ábrán az A—B vonal (l. ábra) szerint I vett függélyes metszetben, végül a | 4—6. ábrán részletek vannak föltüntetve. ' Az (1) tokban megfelelő távolságban két (2 és 3) tengely forgathatóan van ágyazva, melyek egyik oldalon kis darabon kinylúnak. Mindegyik (2 és 3) tengely végén egyegy (4 és 5) tárcsa van elrendezve, melyeknek külső lapja egy-egy körbeosztással bír, melyeknek osztás vonalai betű- vagy számjelzéssel vannak ellátva. A (2 és 3) tengelyek végére fölcsavarolt (6) és (7) állítócsavarok segélyével, melyek a (4) és (5) tárcsát a (2 és 3) tengelyekhez erősen hozzászorítják, ez utóbbiak a beosztással biró (4 és 5) tárcsák szerint akkép állíthatók be, hogy a (2 és 3) tengelyen ülő további (8 és 9) tárcsák külső kerületük egy osztályrészével az (1) tok fenekén át vezetett lapos (12) retesz oldalsó (10, 11) kivágásaiba nyúlnak és ez utóbbit rögzítik. A (12) retesz akkép van kiképezve, hogy a külső (13) rész egyúttal ütközőül szolgál. A villaalakú (14) végek között egy (15) emelőkar forgathatóan van ágyazva, mely egy oldalról az (1) tok homlokfalán túl nyúlik, ott fölfelé van irányítva és (16) szorítópofában végződik. A (15) emelőkar a szorítópofa kiképzés előtt (17) szemmel van ellátva, mellyel a (18) csap segélyével az (1) tok (19) pontjánál megerősített (20) emelővel ollószerű csuklós összeköttetésben áll. A (20) kar szabad vége szintén (21) szorító-