51430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kedvező súrlódási fölületek létesítéséra

Megjelent 1911. évi március hó 14-én. MAGY. gg^ KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51480. szám, V/d/2. OSZTÁLYEljárás kedvező súrlódási fölületek létesítésére. CS. GAÁL SÁNDOR MŰEGYETEMI HALLGATÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 február hó 16-ika. A találmány elsősorban fémalkatrészekkel bíró gépek súrlódó foliileteinek kialakítására vonatkozik. Járóművek hajtására, elsősorban pedig léghajózási célokra készült gépeknél a minimális súly elérése a főtörekvés. Ezen cél elérésére egyik eszköz azon eljárás, midőn valamely konstrukcióból kiküszöbölni igyekszünk minden inaktiv t. i. igénybe nem vett, munkát nem végző alkatrészt. Ilyen alkatrészt képez a csapágyak bronzból, fehérfémből, stb. készült csapágyfémnek nevezett bevonata. A csapágynak ezen fémekkel történő kibélelése e gépeknek létföltétele úgy, hogy nem hagyható el, viszont mindezideig nem sikerült ezen inaktiv, csupán a súlyt növelő tömeget az éppen szükséges mértékre redukálni. Az explóziós motorok dugattyúját mindezideig a szilárdságtanilag kedvezőtlen öntöttvasból készítették, mert pl. az acél nem ad kedvező súrlódási viszonyokat. Ezen akadályokon segítendő, a következő eljárást alkalmazom: A súrlódó fölületek közül az, amelyiken pl. a csapágyfém alkalmazandó, úgy van elkészítve, mintha csapágyfém közbeiktatása nélkül, közvetlenül volna az elempár másik felével egyesítendő. Azonban a két súrlódó fölület között, a csapágyfémet hordó rész nem pontosan, hanem kb. Va—1 mm. toleranciával, hézaggal van alkalmazva. Ezen hézag már most azáltal lesz kitöltve, hogy a kérdéses fémfölületre kedvező súrlódási viszonyokat nyújtó fémet, pl. fehérfémet stb. galvanosztégiai úton (fémsók oldatának elektrolitikus úton való megbontása által) csapatunk le és az így nyert fémfölületet kellően megmunkálva, a részeket most már a szükséges pontossággal illesztjük. Ezen eljárás előnyeit a következőkben látjuk: 1. A galvánosztégiai eljárás a lecsapott anyag molekuláinak oly elrendezését váltja ki, melynél a fém rostjai pontosan merőlegesen helyezkednek el a súrlódó fölületekre. Ezáltal teljesen ideális súrlódási viszonyok jönnek létre, ugyanis ismeretes, hogy a legkedvezőtlenebb súrlódási viszonyokat azon fémek adják, melyek a mozgás irányában nagy szívósságot tanúsítanak, azonkívül rostjaik is ezen irányban fekszenek, míg a fönti eljárással ennek éppen ellenkezője éretik el. Másrészt tudvalévő, hogy a jó csapágyfémek mind durva szem-