51426. lajstromszámú szabadalom • Elektromos mótorokhoz való önműködő indító és reverzáló szerkezet

- 2 — *t kontaktusemelőt a zérus helyzetből a mo­tor kiránt forgási iránya szerint jobbra vagy balra a (J) vagy (B) végállásba elfor­dítjuk. Jelen esetben balra kapcsoljuk be (2. ábra). Az elfordított (20) emelővel egy­idejűleg ugyanolyan szög alatt fordulnak el a (24) és (25) kontaktuskefék; a (21) csap lehúzza a (10) rudat, ez viszont a (8) emelőt, aminek következtében a (4) kon­taktuskar, amely eddig egyik oldalt kiálló részével rátámaszkodott a (8) emelő elő­álló részére, saját súlyánál fogva a (3) álló tengely körül elfordulva, kezd lefelé sü­lyedni; vele együtt hátrál a rászerelt (5)' orr, úgy, hogy a (16) rúgó a (15) kart a (18) kontaktushoz mind közelebb húzza s ' végül teljesen rászorítja, amely pillanat­ban a vezeték minusz része rákapcsolódik; a motor lassan megindul, s a (4) kar to­vábbi sülyedése folyamán, az ellenállások fokozatos kikapcsolása után a teljes fordu­latszámot éri el. Miután az indításnál az áramfordító (20) karja a (10) rúddal és (8) (8) emelővel mindig gyorsan vitetik a zérua helyzetből a bekapcsolt végső helyzetbe, nehogy az alátámasztás nélkül maradt (4) kar az indítóellenállásokat a hirtelen sü­lyedésnél egy csapással kikapcsolja, a (4) kar bal végére egy légfék van szerelve, amelynek (12) dugattyúja a fölfelé való ha­ladásnál a (13) hengerben lévő levegőt maga előtt összeszorítja. S miután az ösz­szeszorult levegő a (13) henger tetején lévő kis füraton csak lassan távozhatik el, a dugattyú fékező hatása folytán a (4) kar is egyenletes lassan fog sülyedni. A motor megállításánál, a kikapcsolásnál a (30) lánckerékkel a (20) kart az eredeti zérus helyzetibe hozzuk vissza. Ezáltal a (10) rúd a vele összekötött (8) emelőt, ez viszont a rátámaszkodó (4) kart is visz­szafelé tolja. Amint ez az efeő ellenállási fokra emelkedik, az (5) orr beleütközik a (15) karba, ezt további haladásában félre szorítja, ami által a (18) és (15) közötti érintkezés megszűnik, az áram mégszakít­tatik (1. ábra). Az 5. ábra egy egyenáramú mellékágas. (shunt-) motorhoz való indító kapcsolási vázlata. (E) az indítóellenállásokat jelenti. (K) a kikapcsolt, (V) a bekapcsolt helyze­tet jelzi. Az áramfordítónál zérus a kefék kikapcsolt helyzete, amelyek a megindítás­nál a (J) jobb- vagy (B) bal végállásba jön­nek. (M) a motor mágneseit, (A) az arma­túrát (forgórészt) jelenti. A 6. ábra egy forgóáramú gyűrűs motor kapcsolási vázlata; ebből látható, hogy az áram megszakító itten egy kétsarkú kap­csoló, valamint az (I, II, III) indítóellenál­lások részére is egy kétsoros ellenállási fokozat kell. (R) a motor forgó (szekundér) részét, (rotor) (S) az álló (primőr) részét jelenti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos motorokhoz való önműködő indító- és reverzáló szerkezet, jellemezve azáltal, hogy a szerkezet a következő három, helyzetileg kölcsönösen egymás­tól függő, főrészből áll, amelyek: az áramfordító (20-tól 29-ig) az ellenállás­kapcsoló (3—7) és az egy- vagy több­sarkú kapcsoló (14—18). 2. Az 1. igénypont alatti készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az áram megszakítása, illetve a tulajdonképeni árambekapcsolás sem az áramfordítón, sem az ellenálláskapcsolón, hanem az egy-, ill. többsarkú kapcsolóval (14—18) történik a (4) ellenálláskapcsolőkar közreműködésével azalatt, ami alatt a (6) kontaktus az első ellenállási fokon mo­zog. 3. Az 1. és 2. igénypont alatti készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az áramfordító két külső (26—27)' és két belső (28—29) fémivből áll, ame­lyek közül a két külső ív két-két végé­vel oly közel van egymáshoz, hogy azo­kat a zérus helyzetben a fölöttük álló kontaktusok (24—25) áramveaetően át­hidalják. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.

Next

/
Thumbnails
Contents