51406. lajstromszámú szabadalom • Javítások lokomotívok és magajáró gépek homokszóróin

irányában az (1) pályához, továbbá a nyomás alatt álló hideg vagy meleg vizet tartalmazó ós egy a 2. és 3. ábrán részletrajzban föltüntetett szeleppel fölszerelt (7) tartályból áll, mely az (5) vezetéken át van a homokot szóró (2) csővel kapcsolva. A (6) szelep a kazán vagy víztartó oldalán a legkisebb megengedhető vízállást jelző tábla alatt van elrendezve és utolsó részén megfelelő térfogatú (12) leülepítő kamrával és a (14) szeleptányérból és az ezeket öszszekötő (15) bordás szeleporsóból álló tisztító berendezéssel van fölszerelve, mely utóbbi a szabad végén (20) markolattal fölszerelt és másik végén a (12) kamara (13) záródugójára a (18) csavar útján fölcsavart (17) rúgón van a (19) csavar segélyével fölerősitve. A (6) szelepház fölső oldalán (3. ábra) vagy két oldalt (2. ábra) a víz elvezetésére szolgáló (10) csőcsonkokkal van fölszerelve, melyeken át a szelepházat a (2) homokozó csővel lehet az (5) csővezetékek útján kapcsolni. A homokozó csövei összekötött tulajdonképeni homokszóró berendezés szerkezete teljesen tetszőleges lehet, működtetésére sűrített levegőt, gőzt, vizet, kézierőt használhatunk, a homokozó cső pedig egyenes lehet, vagy — mint az az 1. ábrán látható — a kétféle menetiránynak megfelelően, két oldal felé görbülhet. A leírt berendezés segélyével tehát a sinekhez tetszés szerint homokot, vizet vagy homok és víz keverékét lehet vezetni. Hogy a berendezést üzembe hozzuk, a tulajdonképeni homokszoró üzembe hozatala után csakis a (6) szelepet kell nyitni oly módon, hogy a (8) szeleporsót ferdítjük, ekkor a (12) tartályból jövő nyomás alatt álló víz a (14) szelepet sárja és a (10) csőcsonkokon és (5) vezetékeken át a (2) homokozó esőbe megy, melyet egész hoazszán kimos úgy, hogy a víz a sínekre folyik. Mikor a mosás be van fejezve, a (6) szelepet zárjuk; ekkor a víznyomás nem hat többé a (14) szeleptestre és ezt a (17) rúgó megemeli, a vezetékekben lévő, vagy a (8) szeleptest mellett átszivárgó víz a (13) dugónak a (15) szárnyas szeleporsó vezetéke gyanánt szolgáló központi fúratán át kifolyik és így a (12) térben lévő üledéket is magával viszi. Ha a berendezés gőzzel működtetett homokszóróval van kapcsolva, a (16) szelep önműködően zárja el a (13) dugó központi nyílását, mikor az ejektor a homokozó csőben a levegőt megritkítja. Ha a berendezést vízzel működtetett homokszóróval kapcsoljuk, oly célból, hogy az üzembe hozatalhoz szükséges műveletek számát csökkentsük, egy vagy több, külön csapokkal fölszerelt vagy föl nem szerelt (10) csőcsonkot használhatunk föl a víznek a homokszóróba vagy a homoktartályba való bevezetésére, mely esetben a tartályba és a (2) homokozó cső fölső (4) részéhez vezetett víz a nedves homok lecsúszását segíti elő. Á homokozó cső mosását végző vizet ekkor külön csappal fölszerelt (10) csőcsonkból vesszük. A (20) markolat lehetővé teszi, hogy az önműködő tisztító gyaaánl szereplő (14—16) szelepet kézzel működtethessük. Hogy a kerekeknek a sinekhez való tapadását nagyobbítsuk és az abroncsok kopását csökkentsük, a homokseóróban lévő homokot csak valamely porrá tört gyantával, vagy gyanta ós homok keverékével kell helyettesíteni. Úgy az egyik, mint a másik esetben a homokszórót a hő hatása ellen lehetőleg védeni kell, mit akként végesünk, hogy a tartályt asíbesztburkolattal szigeteljük és lehetőleg kitesszük az áramló levegő hatásának. Igen hathatós módon tisztítjuk a kazánból jövő nyomás alatt álló vizet az iBtaptól, ha a cső legmélyebb pontjén egy vagy több, megfelelő keresztmetszetű (21) furatot létesítünk, melyek folytonos tiMtítást végeznek. A (12) ülepítő kamarát, mely tetszőleges alakú tartály lehet és ennek (14—16) szelepeit ugyancsak lehet a (9) cső legmélyebb pontján alkalmazni, ahelyett, hogy azt a 3. ébra szerint a közvetlenül a víz elvezetésére szolgáló berendezésen alkalmaznók. Az (5) ábrán látható és a víz elvezetésére siolgáló berendezést a föntebb leírt tisztító