51368. lajstromszámú szabadalom • Javítások hűtőtornyok vízelosztó berendezésen
- 2 — keresztmetszetre vannak elosztva. Mindegyik kifolyató nyílás alatt ismert (f, f) szórók vagy porlasztó lapok vannak elrendezve, melyek arra szolgálnak, hogy az (e) fuvókákból kilépő hűtőfolyadékot szétporlasszák (5. ábra). A szétporlasztott folyadék ezután a kevéssé hajlott, egymás alatt kissé eltoltan elhelyezett ismert (g, g) lécekre vagy deszkákra esik, miáltal a folyadék a (h, h) teknők vagy csatornák másik csoportjába vezettetik. Magától értetődik, hogy tetszőleges számú ily teknőt alkalmazhatunk, mint az 1. és 5. ábrák mutatják. A (g, g) lapok lépcsőzetesen vannak elrendezve, mi mellett a fokok kevéssé hajlottan lehetnek elhelyezve. Ezen elrendezés folytán a hűtendő folyadék az egyik lépcsőről a másikra esik, kicsiny eséseket képez és végül az utolsó fokról a gyüjtőteknőbe folyik és íg3T a hűtő levegővel hosszú út mentén és nagy felületen állandó érintkezésben van. A torony falain ezenkívül (k) segédfölületeket is hetyezhetiink el úgy, hogy a folyadék legcsekélyebb része sem juthat rövid úton a hűtőtér hűtőteknőjéliez. A hűtött folyadék a hűtőtorony belsejében elhelyezett gyüjtőtartályba vagy közvetlenül folyhatik vagy előbb az egyes gyűjtő csőveket vagy teknőket a torony on kívül egyetlen vezetékké lehet egyesíteni. A leírt kifolyató nyílások vagy fuvókák szerkezetét a helyi viszonyok határozzák meg, azonban ajánlatos a szórók működésének hatályossabbá tétele céljából azokat oly módon alakítani, hogy a hűtőfolyadékot lehetőleg zárt sugárban vezessék a szóróra. Ezen célból célszerű azokat ismert fuvóka alakjában lefelé szűkülő keresztmetszettel kiképezni, mint azt például a 2., 3. és 4. ábrákban látható. Az (o) bővület a folyadék fölvételére szolgál; a folyadék könnyű bebocsátása céljából egy darabon ki van vágva (3. és 4. ábra). A fuvókák megerősítése célszerűen a (p) karimák útján történik. A 3. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a fuvóka öntött vasból, annak (q) kiömlési része porcellánból vagy más hasonló anyagból készül. A szóró vagy porlasztó legelőnyösebb alakjai a 6. és 7. ábrákban láthatók, itt a szóró köralakú (r) lapból áll, mely gyűrűalakú, hornyozott (s) karimával bír. A karima fölső szélétől a közép felé irányuló hajlás szöge a derékszögtől a leghegj’egyesebb szögig minden lehető értéket fölvehet. Célszerű, ha a legbelső rész teljesen lapos, a vízszintestől csak kevéssé eltérő és a hajlásszög sugárirányában kifelé növekszik. A (t) fölület a 8. és 9. ábra szerint is lehet képezve, hol ismét a középpont foglalja el a legmélyebb helyzetet. Ha csak fogazott vagy barázdált karimát használunk, akkor ez (v)-nél forgásfölület alkjában az alaplapba megy át. A hűtőfolyadéksugár a fuvókától az (u) középpontra esik. a (v)-nél levő görbület által eltéríttetik és a barázdált karima által teljesen szétporlasztatik. Hogy ezt a műveletet szemléltessük, a 15., 16., 17. és 18. ábrákban a szórólap a 7. ábra A—A, B—B, C—C, D—D és E—E vonalak szerint vett metszetekben van föltüntetve. A hűtőfolyadék szökőkút módjára a szóróktól viszszahajíttatik és célszű elrendezés esetén az egész keresztmetszetet teljesen elfoglalja. Azonban fölfelé is porlasztatik, ami annyiban nagyon előnyös, hogy ezáltal jelentékeny esési magasságot nyerünk, amenynyiben a hűtőfolyadék a hűtőtoronyon át való útját körülbelül háromszor teszi meg: esése, visszahajíttatása és újból való esése által. Ez természetesen az eddiginél sokkal hatályosabb hűtést tesz lehetővé, minthogy a hűtőhatás a víznek a toronyban való időzésével arányos. A 8. és 9. ábrák más alakú szórólap függőleges metszetét és nézetét tüntetik föl; ennek (s) karimája nincs barázdálva, de fölülete a középponttól kiindulva kissé emelkedik és recézve van. Ez legjobban sugárirányú (w) bordák elrendezése által NYOMDAI-
