51310. lajstromszámú szabadalom • Erők és nyomatékok visszanyomását mérő- és jelzőkészülék

— 2 Az erőkarok viszonyszáma (—) három le­íx hetőség szerint változhatik: 1. (a) állandó marad, (b) változik, 2. (b) állandó marad, (a) változik. 3. úgy (a), mint (b) változik. Az 1. és 2. eset egymás fordítottja, de lényegében azonos. A 3. esetnek van azon­ban egy különleges formája, mely abban áll, hogy: 4. (a) is (b) is változik, de összegük min­den egyensúlyi helyzetben azonos. Az ilyen készülékeket osztómérlegnek le­hetne elnevezni. Az 1. ábra az (1) illetve az evvel azonos (2) kiviteli módozat szerint megvalósított osztómérleget láttatja. Egy köralakú és (a) sugarú tárcsa kerületén érintőlegesen mű­ködik, (P) erő, melynek karja (a) minden egyensúlyi helyzetben állandó. Egy másik, a körtárcsával mereven összekötött és va­lamely görbe által határolt (A) tárcsa ke­rületén működik, irányát állandóan meg­tartja és folyton érintőlegesen a (Q) erő a változó (b) karon. Az egész rendszer (0) körül elfordúlhat. Ez a készülék teljesen megfelel az I., II., III., pontokban fölsorolt jellemző tulajdon­ságoknak, mert: I. az egyensúlyi helj'zet tényleg igyek­szik a rendszernek (0) körül való elforga­tásával önműködően beállani. mikor is (a) állandó marad, (b) pedig önműködően beáll a szükséges hosszúságra; II. a készüléken megerősített (Z) mutató vele forog a rendszerrel és reámutat meg­­ielelően beosztott skálán a karhosszúságok, illetőleg az erők viszonyszámában beállott változásra; III. a készülék szerkesztésénél mind­össze arra kell ügyelni, hogy (Q) növeke­désével mindenkor kisebbedő (b) kart ad­jon a görbével határolt tárcsa. A (2) ábra a találmány tárgyának a har­madik lehetőség szerint való kiviteli alak­ját tünteti föl. Egy görbével határolt tár­csa (0) körül elfordúlhat, a (P) és (Q) erők pedig irányukat állandóan megtartva min­den egyensúlyi helyzetben érintőlegesek a határgörbékhez. Az erők karjai (a) és (b). Az egyensúlyi helyzet a tárcsa elfordúl­­tával igyekszik önműködően beállani, az (a) és (b) karhosszúságok önműködően meg­változnak és a (Z) mutató jelzi a minden­kori karhosszúságok, illetőleg erők viszony­számát megfelelő osztású skálán. A görbé­ket úgy kell alakítani, hogy a rendszernek az óramutató járásával megegyező elfor­­dúlásakor (a) kisebbedjék, (b) növekedjék, hogy a készülék az egyensúlyi helyzet stabilitására vonatkozó III. föltételnek is megfeleljen. Magától értetődik, hogy sem az (1) ábra, sem a (2) ábra szerint nem föltétlenül szük­séges, hogy a terhelő erők egymás között parallelek legyenek. Tetszőleges görbék esetén a skála tapasz­talati úton állapítandó meg, vagy pedig minden pontja külön kiszámítandó. Az (1) és (2) ábra szerinti készülékek oly mérlegek, melyeknél a két erő táma­dáspontja (A és B) egy-egy görbén mozog, miközben az erők folyton érintőlegesek maradnak a támadáspontban annak görbe pályájához. Ilyen az alább ismertetendő 3., 4., 5. ábrán látható osztómérleg is. Ha azonban a (3) ábra szerint az egyik görbe valamely (r) sugarú kör, a másik görbe egy, ezen körről lefejtett evolvens. úgy az egyensúlyi helyzetre a következő egyenletek érvényesek: Pa = Qr; a = AB ívhossz = rv. *-■ azaz, az erők viszonyszáma közvetlen ará­nyos a mutató kilengésével. A skálabeosz­tás tehát (föltéve, hogy a mérleg tömege ki van egyensúlyozva) egyenletes lesz. Ez a kiviteli alak kölönben az I., II., III. fölté­teleknek szintén megfelel. Közvetlenül világos továbbá, hogy a (Q) erő, illetőleg ennek nyomatéka (Qr) helyett valamely más ugyanazon nagyságú nyoma­ték is helyezhető. Elképzelhető továbbá az is, hogy a (Q) erő valamely más sugarú (R) kör kerületén működik, mikor is az NV0MD4H

Next

/
Thumbnails
Contents