51292. lajstromszámú szabadalom • Berendezés cementöntvények előállítására és eljárás azoknak egyenletes megszilárdítására

Az 1—4. és 8. ábrákon föltüntetett berendezés két végén az (1) oszlopok vagy tartók vannak alkalmazva, melyekben az öntőminták nyugosznak. Ezen minták egyetlen egy (2) mintaszekrénnyé vannak ősz- j szefoglalva, mely négy, egy sorban elrendezett függélyes (3) öntő rekesszel vagy üreggel bír. Az (1) oszlopok a (2) mintaszekrényt végeinél fogva tartják.

A (2) szekrény falai üregekkel vannak ellátva, melyek a fűtő közeg, pl. gőz, víz vagy mindkettő számára csatornákat alkotnak. A (3) öntő rekeszek közötti falak szintén üregesre vannak készítve. A (2) szekrény külső falában kiképezett (4) csatorna célszerűen az egész szekrényt körülveszi, míg a (3) öntő üregek közötti (5) j csatornák végei a (4) csatornába torkolnak úgy, hogy a (3) üregek körül víz-vagy gőzköpeny van létesítve.

Az (1) oszlopok alsó végei egy (6) cső- | vet hordanak, melyből a (7, 7) csövek ágaz- j nak ki. Ez utóbbiak a (2) szekrény fenekén áthaladva, a (4) csatornába torkolnak és majdnem, vagy egészen a (3) öntőminták kibővítő (8) fölső részéig érnek, ahol az öntendő csatornacső karimája képződik.

A (6) csőből továbbá (9) csövek ágaz- j nak ki, és pedig minden (3) öntőminta számára egy. A (9) csövek fölső végére egy (10) dugó van csavarolva, mely viszont az üreges hengert alkotó és a (3) öntőmintáiban függélyesen álló (11) mag fenéklapjába van csavarolva. A (11) magokat a (9) j csövek hordják, azonban világos, hogy azok- j nak tartására más eszközök is alkalmaz- | hatók. |

,A (11) magok fölső végére a (12)gyűrű van levehetően illesztve, mely a (3) minta (8) kibővülésében vagy karimaképző részében foglal helyet. A (11) gyűrű által elfoglalt helyre a szomszédos csatornacső síma vége jön, midőn két-két csatornacső i fölhasználás céljából összeköttetik. Mint a ! rajzokról látható, a cementfal a gyűrű i alatt egy kis darabon vastagabb, mint más- j hol, amennyiben a (3) minta ürege ezen a helyen kúposán megy át a kibővülésbe.

A (6) csőben a (13) gőzcső van elren- !

i dezve, melyből a (14) csövek (az 1. ábrán ■ csak egy látható) ágaznak el és a (7) csöveken végig haladva, ezeknek fölső végein valamivel túlérnek, hogy a gőz a (4) csatornába. a (15) vízköpeny fölszine fölött léphessen ki, mely utóbbi nem emelkedhet magasabbra a (7) túlfolyó csövek fölső végeinél. Könnyen belátható, hogy az öntendő csatornacsőnek a karima alatti részét a víz melegíti, míg a karima hevítésére gőz szolgál, mely a víznél melegebb,úgy, hogy a csőnek a gyűrű alatti vastagabb része is ugyanolyan idő alatt keményedik vagy szilárdul meg, mint a cső vékonyabb falú részei. Ha a gőzből lecsapódott víz fölszine a (7) csövek fölé emelkedik, akkor a víz ezen csöveken keresztül lefolyik és a (6) csőbe távozik.

Az (1) oszlopok (17j hasítékaiban a (16; keresztfej van függélyesen vezetve. Az oszlopok fölső része a (16) keresztfejjel párhuzamos két (18, 19) tengelyt hordja, melyek a. (20, 21) fogaskerekek útján vannak egymással összekapcsolva. A (18, 19) tengelyekhez a (22) láncok vagy más hajlékony közegek vannak erősítve, melyeknek alsó végei a (16) keresztfej (23) karikáiba vannak akasztva. A keresztfej mindegyik öntőminta alatt (24) kilökő rudakat hord, melyek a (3) minta és a (11) mag falai közötti térbe nyúlnak fölfelé. A (24) kilökő rudak fölső végein a (25.) gyűrűk vagy keretek ülnek, melyek a minták fenéklapját alkotják.

A (19) tengelynek a (21) fogaskerékkel átellenes végére a (26) fogaskerék van erősítve, mely a (27) hajtókerékkel kapcsolódik. A (27) kerék a (28) tengelyen ül szilárdan, melyre forgattyű vagy más hajtókészülék van szerelve.

Ha az öntött tárgyak már eléggé megkeményedtek vagy megszilárdultak és a berendezés részei az 1. ábrán látható helyzetet foglalják el, akkor a (28) tengelyt forgásba hozzuk és ezáltal a (22) láncokat a (18, 19) tengelyekre föltekerítjük, minek következtében a (16) keresztfej és a (24) kilökő rudak fölemelkednek. A 3. ábra a berendezés részeit abban a helyzetben tűn-