51254. lajstromszámú szabadalom • Ajtó
rudak alsó vége ugyancsak (8) csaphorgot alkot. A zártokban a dió rúgóján kívül (11) rúgó is van elrendezve, melynek egyik vége a (6) rúdhoz, másik vége pedig a (7) rúdhoz támaszkodik és ezáltal ezen rudakat széjjel szorítani törekszik. Ez az elrendezés arra szolgál, hogy a dió a kilincs eleresztése után visszatérjen eredeti állásába. A (6), illetve (7) rudak kényszermozgású összeköttetésére az ajtó közepén, vagy pedig tetszőleges más helyen, a rajzon például az ajtó fölső részén (12) csapszög körül elforgó és az ajtó szélességében elterülő kétkarú (13) emelő van ágyazva, mely karjainak végével a (6, 7) rudakkal kapcsolódik. Ily módon az egyik oldalon lévő (6, 7) rudak elmozgásánál a másik oldalon lévő rudak ellentétes irányú elmozgást végeznek. Az ajtó működési módja a következő: Az egyik például jobboldali kilincs lenyomásánál a dió a rajz jobboldalán föltüntetett helyzetet foglalja el, mikor is ezen az oldalon a (4) nyúlványokkal kapcsolódó (6, 7) rudak hornyaikban egymás felé úgy mozognak el, hogy a (8) csaphorgok (9) ágyazásaikból kilépnek. Az ajtó ellentétes oldalán lévő csaphorgok a (13) emelő kapcsolata folytán ágyazásaikba nyúlnak, illetve ezekben fogva tartatnak úgy, hogy az ajtó a baloldali csaphorgok körül befelé vagy kifelé nyitható. Hasonló módon történik az ajtó jobbra való nyitása, mikor is a jobboldali csaphorgok vannak bekapcsolva. A (13) emelő elrendezése következtében az egyik oldalon lévő két csaphorog kiemelésénél a másik oldalon lévő csaphorgok mindenkor bekapcsolt állapotban vannak fogva tartva. Az alsó vagy a fölső (9) ágyazások fölül (15) hosszhasítékkal ellátott (16) lemezzel vannak elzárva (4. és 5. ábra), a megfelelő (8) csaphorgok végei pedig keresztmetszetükben úgy vannak kiképezve, hogy csak az ajtó zárt állásánál léphetnek be az ágyazásokba, az ajtó elfordulásánál pedig a (15) hosszhasítékra keresztben állanak és így lehetetlenné teszik azt, hogy nyitott ajtó esetén az ellentétes kilincs lenyomása által az ajtó teljesen kiemelhető legyen. Az ajtó teljes kiemelése csak a zárak, illetve az összekötő emelő leszerelése után lehetséges. Hogy az ajtót önműködően záródóvá tegyük, e célból az ajtófélfában elrejtve alkalmazzuk a (17) tokot, melyben a (18) tekercsrúgó van megerősítve. A szemöldökfában alkalmazott vályúban a (19) karikákon keresztül a (20) zsinór van elrendezve, mely egyrészt a (18) tekercsrúgóhoz, másrészt az ajtó fölső szélének közepén megerősített (21) horoghoz van erősítve. Ha az ajtót kinyitjuk, akkor a zsinór megfeszíti a tekercsrúgót, mely utóbbi azután az ajtót ennek szabadon bocsátása után önműködően becsukja. Szabadalmi igények. 1. Jobb- és baloldalra, valamint ki- és befelé nyíló ajtó, jellemezve az ajtó jobb- és baloldalán elrendezett kilincs diójával kapcsolódó, az ajtó hosszhornyaiban vezetett és végeikkel az ajtókeretbe nyúló csaprudak által, melyek az ajtó szélességében átnyúló, csap körül elforgó kétkarú emelő útján oly kapcsolatban állnak egymással, hogy az egyik oldalon lévő csaprúdnak a kilincs segélyével ágyazásából való kiemelésénél a másik oldalon lévő csaprudak ágyazásaikban fogva tartatnak. 2. Az 1. alatt védett ajtó foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (8) csaphorgok ágyazására való alsó vagy fölső (9) ágyak hosszhasítékkal ellátott lemezekkel vannak lefödve, továbbá, hogy a megfelelő (8) csaphorgok végei keresztmetszetükben úgy vannak alakítva, hogy csak csukott ajtó esetén léphetnek be ágyazásaikba, az ajtó elfordulásánál pedig a hosszhasítékra keresztben állanak és így kiesés ellen biztosítva vannak. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt ajtó egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az ajtó fölső szélének közepén NYOMD.
