51220. lajstromszámú szabadalom • Illetéktelen kihúzás ellen biztosított cövekelrendezés
MAGY. Megjelent 1911. évi február hó 22-én. SZABADALMI W SZABADALMI LEÍRÁS 5] 220. szám. X/e. OSZTÁLYIlletéktelen kihúzás ellen biztosított cövekelrendezés. HEVESY VILMOS MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 január hó 7-ike. Állatokat, de igénybevételnek, pl. szélnyomásnak kitett élettelen tárgyakat, mint léghajókat stb. is sokszor erősítenek a talajba alkalmazott cölöpökhöz. Miután cölöpöknek ellentálló alapozásba való horgonyzása hosszadalmas és költséges, gyakran azzal elégszenek meg, hogy csupán cöveket vernek a talajba s az állatot ahhoz kötik. Ez történik pl. a katonai táborozásoknál is, ahol a lovakat egy-egy függőlegesen a talajba vert cövekhez kötözik. Azonban az ilyen cövek tartása csekély; gyakran megesik, főleg ha az állat megriad, hogy azt a talajból kirántja. A jelen találmány szerint a föntebbinél sokkal hatásosabb erősítés lehetséges, ill. a cövek illetéktelen kihúzás ellen hathatósan biztosíttatik. A találmány szerint a bevert cövekhez erősített kikötő kötelet a kötél hosszirányában engedően előbb egy, az előbbitől bizonyos távolságban bevert második cövekhez, azután ismét ugyancsak a kötél hosszirányában engedően az előbbi cövekhez kapcsoljuk olyként, hogy a kötél bármely irányú megfeszülése a két cöveket egymás felé közelíteni igyekszik; a hatás lényegesen fokoztatik, ha a két cöveket ferdén verjük a földbe úgy, hogy alsó végeikkel egymás felé konvergálnak. A mellékelt rajz 1. ábrája mutatja a találmány tárgyának sémáját. Az (a) és (b) cöveket célszerűen alsó végeikkel egymás felé konvergálván verjük a földbe. A kikötéshez szolgáló, (c) kötelet egyik végével (d)-nél az (a) cölöphöz erősítjük, azután olyként kapcsoljuk a (b) cövekhez, hogy a kötél hosszirányában eltolódhassák, pl. az 1. ábra szerint a kötelet egyszerűen a (b) cövek köré fektetjük, majd pedig a kötelet ismét, az (a) cövekhez vezetjük vissza és ezzel kapcsoljuk olyként, hogy a kötél hosszirányában eltolódhassák, az 1. ábra szerint pl. azáltal, hogy a kötelet az (a) cövekhez erősített (e) gyűrűn vezetjük át. A (c) kötél (c') vége szolgál az állat kikötésére. Ha a kötél az (I) irányban húzatik, úgy a kötél az (a) cölöpöt az (x) nyíl, a (b) cölöpöt pedig az (y) nyíl irányában húzza és ugyanezen eset áll be, ha a kötél a (II) nyíl irányában hűzatik. Minden esetben tehát a húzóerő mindkét cövekre oszlik el, és pétiig az 1. ábrában föltüntetett ferde beverés esetén a húzóerő mindenkor a legnagyobb ellenállóképesség irányában működik. ÁS
