51192. lajstromszámú szabadalom • Mótor által hajtott eke

- 2 — karimájának (28) bevágásaival kapcsolódhatnak. A (20) tengelyre, a kapaszkodó fogakkal ellátott (3) kerék közelében elfordíthatóan van megerősítve a (29) ekevasakat hordó (30) keret. Az eke az előzőkben leírt szerkezet segélyével a főmozgást már most a következőképen nyeri: A (13) szélkereket a szél mozgásba hozva, az egymással kapcsolódó (8) és (12) fogaskerekek közvetítésével forgásba jön a (7) tengely, amelynek alsó részén levő (15) kúpkereke az egyik (16) kúpkerékkel kapcsolódva, a (18) fogazott részt forgatja el, mely e forgást a (19) fogaskerékre, illetve a (20) tengelyre viszi át. A (20) tengellyel együtt az eke járóművének (3) kereke is mozgásba jön. Ugyanekkor az (1 és 2) kerekek is elfordulnak, amennyiben a (21) fogaskerék a (21) fogaskerékkel kapcsolódva, ennek (22) tengelyére erősített (23) kötéldobot forgatja el. A (23) kötéldobról a mozgás a (25) kötéldobokra és az utóbbiaknak tengelyére erősített (27) fogaskerekek által a járókerekekre vitetik át. Ha ily módon valamely irányú mozgásba került az egész szerkezet, a megfelelő oldalon levő (29) ekevasnak a talajba való mélyítése által a szántás végbemegy. Hogy az egész szerkezet a szükséghez képest előre is, hátra is (oda-vissza) legyen továbbítható, az (1, 2 és 3) kerekek forgási iránya változtatható kell, hogy legyen. Ennek elérése céljából alkalmazunk a (17) tengelyen két (16) kúpkereket, amelyek tengelyükön eltolhatók és aszerint, hogy az egyik vagy másik (16) kúpkerék kapcsolódik a (15) kúpkerékkel, a haladás iránya is megfelelően más értelmű lesz. A (16) fogaskerekeknek eltolása egyszerű módon azáltal történhetik, hogy e kerekeket a hüvelyalakúan kiképezett (18) rész útján kapcsoljuk egymással össze. A (18) rész a (31) tengelyen elcsúsztathatóan foglal helyet. A (31) tengelynek az egyik (16) fogaskerék (32) hüvelyében levő részén csavarmenetet alkalmazunk, mely a hüvely belsejében kiképezett menetekben mozoghat. Ha már most a (31) tengelyt elforgatjuk, akkor megfelelő irányban eltolódik a két (16) fogaskerék. Ezen elforgatásnak kivitelére egy önmagában ismert emeltyűsszerkezetszolgál. Ezen szerkezet áll egy (33) emeltyűből, mely egy (34) rögzítőív mentén mozgatható el. A szükséghez képest beállított helyzetben a (16) kerekek akként rögzíthetők, hogy a (33) emeltyűnek egy rúgó hatása alatt álló kilincse a (34) rögzítőív egy (35) bevágásába belecsappan. A szántás irányához képest vagy az egyik vagy a másik ekét kell a földbe mélyíteni, ezen célból a (29) ekevasakat tartó keretet kilendíthetően helyezzük a (20) tengelyre erősített (35) lemezhez, amelynek fölső részén ívalakban fogazás van alkalmazva. Ezen fogazás a (31) tengelyre erősített (36) fogaskerékkel kapcsolódik és a beállítás ugyancsak a (33) állítóemeltyű segélyével történik. A szántás irányához képest az(1) és(2) kereket is be kell állítani. Ez a következő berendezés segélyével történik : A (4) alvázhoz erősített (24) tartókhoz az (1), illetve (2) kerekek ágyazására szolgáló (37) villákat erősítünk akként, hogy e villák és azokkal együtt a beléjük ágyazott kerekek, a (38) csapok körül elforgathatok. A (37) villaágaknak egymással érintkező (39) részéhez egy-egy fogazott (40) ív van erősítve, melyek vízszintes irányban a kocsi alváza alá érnek és az alvázba ágyazott (41) állítórudak alsó végeire erősített (42) fogaskerekekkel kapcsolódnak. A (40) ívek kengyelalakú (43) vezetékben mozoghatnak, mely a (4) alvázhoz van erősítve. A (41) állítótengelyeknek fölső részén alkalmazott (44) állítókerék vagy állítótárcsa elfordítása által az (1), illetve a (2) kereket a megkívánt helyzetbe állíthatjuk be. Az ekevasak befoglalására szolgáló (30) kereten a föltüntetett (2) ekevas helyett esetleg többet is alkalmazhatunk. Az előzőkben leírt berendezés egy foganatosítási alakja akként is képzelhető, hogy a szálkerék, az ezt tartó állványzat, valamint a hajtószerkezetnek a szélkerékkel kapcsolatos részei elhagyhatók és a (4) al-