51149. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ércek osztályozására

- 2 -ból álló öt-öt harántsínt páronként összefoglalják. Ezen berendezés folytán a (8) tartóváz és ezzel együtt az (1) lemez hajlásszöge, mint alább látni fogjuk, tetszőlegesen változtatható. A (4) vázat két hosszoldalon az (5) tartók támasztják alá, melyekben (6, 6a, 6b, 6c, 6d) excenterek forognak szabadon. Ezen excenterek az (1) lemezzel a kivánt rezgőmozgást közlik és e célból (7, 7a, 7 b, 7c, 7d) haránttengelyekre vannak ékelve, amelyek a berendezés kellően merevített (9) szilárd talapzatának (8) ágyaiban forog. A (6—6d) excentereket a berendezés (10) főtengelye a következő szerkezet segélyével hajtja : A (10) tengelyhez legközelebb fekvő (6) excenter (6. ábra) egy (11) persellyel, ez pedig a (12) tárcsával van szilárdan összekötve, mely részek központi furatain a (7) tengely halad át. A (12) tárcsa egy bemélyítéssel van ellátva, amelyben a (14) csatlórúddal szilárdan összekötött (13) korong nyugszik. Ezen korongot a (12) tárcsával (15) C3avarszögek kötik össze, amelyek a tárcsának a (7) tengellyel koncentrikus (16) hasítékain haladnak át (5. ábra), minek következtében az excenter fölékelési szöge a korongnak a tárcsa mélyedésében való elforgatása által tetszőlegesen szabályozható. Az excentert lengető (14) csatlórúd a (17) keresztfej útján a (10) tengelyről hozatik lengő mozgásba, melyet a (18) tárcsák a (9) talapzat ágyaiban forognak. A többi <6a—6d) excenterek (19a—19d) forgattyúkarokat hordanak (1. ábra), amelyek a (20) csatlórúd útján vannak egymással összekötve, míg ez utóbbit a (6) excenter a (19) forgattyúkar segélyével mozgatja (5. ábra). Könnyen belátható, hogy a (6) excenter folékelési szögének megváltoztatása által, az (5) tartókkal és ennek folytán az (1) lemezzel különböző mozgások közölhetők. Hogy a (20) csatlórúd könnyebben viszszatérjen a kiindulási helyzetbe, a (4) vázat a (9) talapzattal egy (21) rúgó köti össze, amely a tehetetlenségi erők hatását ellensúlyozza. A föiső (3) és alsó (4) váz közötti hajlásszög szabályozására egy (23) kézikerékkel elforgatható (22) csavar szolgál (3. ábra), mely a (24) emelőkarral van összekötve, míg ez utóbbi a (4) vázra hosszirányban ágyazott (25) végignyúló tengelyhez van szilárdan erősítve. A (25) tengely viszont kellő távolságokban öt szilárdan hozzáerősített (27) kart hord, melyeknek kampós szabad végei a (3) vázhoz erősített (3a) tuskók furataival kapcsolódnak. A (23) kézi keréknek az egyik irányban való elforgatása alkalmával az (1) lemez fölemelkedik, amennyiben a (4a) tengelyek körül elfordul, a másik irányban való elforgatása alkalmával pedig saját súlyánál fogva lesüly ed és a vízszintes helyzet felé közeledik. A szétválasztandó és összegyűjtendő anyagok a (28) elosztógaratból vagy efféléből jutnak az (1) lemezre, míg a művelethez szükséges víz bevezetésére a (29) hosszcsatorna szolgál (2. ábra). A szétválasztott anyagok egy gyűjtőszerkezetbe kerülnek, mely több különálló (30, 30a, 30b, 30c) csatornából áll. Ezen csatornák mindegyike csak egyféle anyagot fogad be és fenéklapjaik lejtősen vannak elrendezve, hogy a csatornákban összegyűlt anyag a (31) nyílásokon át eltávozhasson. A belső (30c) csatorna mozgékony és a kivánt pontra állítható, hogy az anyagoknak bizonyos osztályát gyűjtse össze. Az anyagokat az (1) lemezről a (30—30c) csatornákba (32) merev lapok vezetik, melyek a kivánt helyekre állíthatók és a körülményeknek megfelelő mértékkel bírnak. Könnyen belátható, hogy az (1) lemez (2) barázdái főként a nagyobb sűrűségi anyagokkal telnek meg, amelyek a hajtómű által létesített rezgőmozgás folytán önmaguktól osztályozódnak, mint pl. valamely rostán. Ezen anyagok a barázdák hosszirányában való előrehaladásuk mértékében, a barázdák folyton csökkenő mélysége miatt fölső, vagyis a legkevésbé sűrű alkatrészeket tartalmazó rétegükkel az (1) lemez síkja fölé emelkednek és a szomszédos párhuzamos barázdába jutnak át, mely az előbbi műveletet újból ismétli, míg végül az egyenlő sűrűségű anyagrészek ugyanazon baráadá-