51147. lajstromszámú szabadalom • Elektromos áramelosztótelep

— 2 -zatik működésre. A világítási áramkör oly módon van elrendezve, hogy egy, az elek­tromágneses főkapcsoló segélyével a fő­fordítókapcsolóriól szabályozott póMordító­kapcsoló által egy ellenálláson át az egyik vagy másik főtáplálóvezetékkel köttetik össze, mimellett az ellenállás sorozatosan kapcsoltatik a világítási áramkörrel és ezen idő alatt a főtáplálóvezeték a dinár móhoz van kapcsolva. Az elektromágneses kapcsolókészülék továbbá két ellenállásr kapcsolóval van ellátva, melyek által a te­lepek egymáshoz párhuzamosan és a világi tási áramkörrel sorozatosan kapcsolhatók, ha mindkét főkapcsoló nyitva van, és me­lyek által egy ellenállás kapcsolható. az utoljára töltött telep áramkörébe. Ha a világítási áramkörrel kapcsolatban csak egy szekundérteiepet ós csak egy főr táplálóvezetéket alkalmazunk, akkor apót­fordítókapcsoló oly piótkapcsollóval helyetr tesíttetik, mely az ellenállásit a világítási áramkörbe iktatja, bármelyik főkapcsoló működik is; a pótkapcsoló továbbá az el­lenállást röviden zárja, ha mindkét főkapr csoló nyitva van és a telepi a világítási áramkörrel áll összeköttetésben. Tetszés szerinti ismert eszközöket alkal­mazhatunk arra az esetre, hogy a dinamó feszültsége állandóan vagy megközelítően állandón tartassék, ha a dinam'ó sebessége nagyobb a munkafeszültségnek megfelelő sebességénél, vagy hogy a dinamíö például áramkörének megszakítása által hatásta­lanná tétessék, ha sebessége túllépi a munkafeszültségnek megfelelő értékét vagy ha a telep megtöltetett. Az önműködő kapcsolökészüléket célszei­rűen kapcsolótáblára erősítjük, melyet egy vasúti járművön vagy más alkalmas helyen rendezünk el úgy, hogy a kapcsolókészü­lék a dinamótól mechanikusan független. Ezek a kapcsolókészülékek a legkülönbö­zőbb módokon foganatosíthatók. A csatolt rajzok 1. ábrája a kapcsotókészüléknek oly példaképeni kiviteli alakját mutatja vázla­tosan, melynél mellékáramkörű gép és két szekundértelep alkalmaztatik. A 2. ábra az 1. ábrán föltüntetett kapcsolók egyikének oldalnézete és a 2a. ábra részletrajza. E példaképeni kiviteli alaknál a két sze­kundértelepnek egyik pólusa aa (al) veze­ték által az (a) világítási áramkör egyik végéhez van kapcsolva, míg azoknak másik pólusa két különálló (B, Bl) főtáplálóveze­tékkel van összekötve. Az elektromágneses kapcsolókészülék két független (Á) és (Al) kapcsolóval bír, melyeknek mindegyike (b) mellékzárlatú szolenoiddal, sorozatosan kapcsolt (c) szolenoiddal és (d) mágneses maggal van ellátva; az utóbbi a (b, c) szo­lenoidok részére közös és két mozgatható (e, f) kapcsolókontaktussal (2. és 2a. ábra) bír, melyek egymástól el vannak szigetelve és két pár helytálló (1—2, 3—4) kontak­tushoz [(A) kapcsoló], illetve (la—2a, 3a— 4a) kontaktushoz [(Al) kapcsoló] feksze­nek, ha a megfelelő kapcsoló mellékzárlatú (b) szolenoidjának áramköre a fordítókap­csoló által záratik úgy, hogy a (d) mag mozgattatik és a főkapcsoló, zárt állapotba kerül. Mindegyik (e) kontaktus a hozzátartozó (f) kontaktus mögött fekszik. A helytálló kontaktusok egyike, például az (1) kontak­tus — mellyel az (A) kapcsolónak mozgat­ható (e) kapcsolókontaktusa képez kontak­tust, ha az (A) kapcsoló zárva van — alkal­mas módon, például a (g2) vezeték által a (Z) dinamó (X) pólusával, mígj a párját ké­pező (2) kontaktus a (gl) vezeték által ;a hozzátartozó sorozatosan kapcsolt (c) szole­noid egyik végével van összekötve; az utóbbinak másik vége a (B) főtáplálóve­zetékhez van kapcsolva. Az (A) kapcsoló másik kontaktuspárj ának egyik kontak­tusa, a (3) kontaktus, amelyhez az (f) kon­taktus fekszik, a (h) olvadóbiztosítékon és a (q4) vezetéken át a (Z) dinamó, másik (Y) sarkával van összekötve, míg e kontaktus­párnak másik (4) kontaktusa a (q3) veze­ték által az (a) világítási áramkörnek azon végéhez van kapcsolva, amellyel az (al) vezeték van összekötve. A másik (Al)1 fő­kapcsolónak megfelelő (la, 2a, 3a, 4a) kon­taktusai épp úgy vannak kapcsolva, mint

Next

/
Thumbnails
Contents