51146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üreges építőkövek előállítására

— 2 -lemosása, mely a teljesen meg nem keményedett külső réteget eltávolítja, a külalak szempontjából azt eredményezi, hogy a kövek műkőszerű külsőt kapnak, ami a találmánynak szintén egyik előnye. A találmány szerinti berendezésnek és az előállított köveknek néhány kiviteli példáját a mellékelt rajz tünteti föl, amelyen az 1. ábra egy öntőminta homloknézete, a 2. ábra ugyannak oldalnézete, a 3. ábra pedig az 1. ábra A—A. vonala szerint vett vízszintes metszete, a 4. és 5. ábra az üregek előállítására szolgáló mag oldal- és végnézete, a 6. és 7. ábra ugyanezen mag két hasonló nézete a mintából való kihúzás alkalmával, a 8. ábra a 4—7. ábrákon látható mag felülnézete, a 9—14. ábrák néhány kőalaknak távlati képei, a 15. ábra az ablakszegélykövek ellőállítására szolgáló minta metszete, a 16. és 17. ábra a többszörös mintának oly példáját mutatja nézetben és részben vízszintes metszetben, amely két normális mintából van összetéve ós egyszerre nagyobb számú kő, ezek között a 13. ábrán látható kő előállítására is alkalmas, végül a 18. ábra a találmány szerint előállított kövekből készült épületfalrészeket mutat alaprajzban. A mintának az 1—3. ábrákon föltüntetett kiviteli példája parallelepipedon alakú és az (1) fenéklaphoz erősített (2, 3) függélyes falakból, továbbá az ezek között párhuzamosan fekvő (4) válaszfalból és a szintén függélyes (5, 6) oldalfalakból áll. A (2;

3), a (2', 2", 2'") és (3', 3", 3'") részekből vannak oly módon összefoglalva, hogy könnyen szétszedhetők és ismét össze állíthatók. Az egymással párhúzamos (2,3, 4) falak a magvak átbocsátására szolgáló négyszögletes vagy más alakú és egymásnak megfelelő nyílásokkal vannak ellátva, Hz a minta a fölsorolt falakból teljesen össze van állítva, akkor a (2, 3, 4) falakat a (7) kapcsoló horgok tartják össze. Minegyik mag két egyenlő ékalakú (8) részből áll, amelyek mint a 8. ábra mutatja, ellenkező értelemben vannak egymás mellé helyezve úgy, hogy sima (9) lapjaikkal egymásra feküsznek. A mag a mintában a 3. ábrán látható helyzetet foglalja el, amely ábrán (a) és (b) az egymás mellé helyezett mintarészek (9) lapjainak illeszkedési vonalait jelzik. Az ily módon elhelyezett magok ós a mintafalak között fönmaradó hézagokat a fölülről beöntött cementbeton tölti ki. Az 1., 2., 3. ábrákon föltüntetett egyszerű mintával a 9. és 10. ábrán látható kőalakot kapjuk. Ha trapezkeresztmetszetü köveket akarunk előállítani, milyenek pl. ablakszegélyekhez szükségesek (11. ábra), akkor nem kell egyebet tennünk (15. ábra) niint a forma belső terét, amelybe a cement lép, egy (10) betétfal segélyével megfelelően elrekesztenünk. Hogy a mag a mintából könnyen kihúzható legyen, a 4—7. ábrákon látható módon engedékennyé van téve. Ezen ábrák szerint a mag mindegyik (8) felének alsó és fölső (11) és (12) lapja egy közöttük fekvő (13) rúdhoz van csuklósan foglalva, úgy, hogy a (13) rúdnak a 4. ábrán látható nyíl irányában való elmozdításakor a (11, 12) magfalak párhúzamosan széttolódnak, ha pedig a (13) rudat a 6. ábrán látható nyíl irányában mozdítjuk el, akkor a magfalak egymáshoz közelednek és a cementtől elválnak úgy, hogy a mag a mintából minden nehézség nélkül kihúzható. Ha oly köveket akarunk önteni, amely az épület harántfalainak a hosszfalakkal való összekötésére szolgál (13. és 18. ábra), akkor a Í6. ábrán homloknézetben és a 17. ábrán részleges vízszintes metszetben föltüntetett mintát alkalmazzuk, vagyis a normális kettős mintához egy (14) kiegészítő mintát kapcsolunk oly módon, hogy ez utóbbit egyszerűen a normális mintára állítjuk. A (14) minta (15) sineken eltolható, minek következtében különféle kövek önthetők, amelyek a harántfalba építendő (c) toldat csatlakozási helyében térnek el egymástól. A kövek trapezalakú körvonalakkal bírnak, vagyis keskenyebb oldalaik kissé konvergálnak. A kövek összerakása alkalmával