51130. lajstromszámú szabadalom • Elsütőszerkezet lőfegyverek számára, melynél az előzőleg elreteszelt ravasz csak a fegyverek megfelelő magassági állásba húzható meg

ábrában pedig metszetben vannak föltüntetve. Az 5. és 6. ábrák a 3. és 4. ábrákhoz hasonlóan a rögzítő részeknek helyzetét mutatják, melyet akkor foglalnak el, ha a fegyvert zárószerkezet nélkül akarjuk alkalmazni, tehát úgy mint eddig, anélkül, hogy a nem a helyes célba beirányított fegyver helyzetében az elsütés lehetőségét ki akarnók zárni. A 7. és 8. ábrák alul, valamint oldalnézetben mutatják a zárótolattyút. A 9. és 10. ábrák a zárótolattyúnak a középhelyzetbe való bekapcsolására szolgáló állító emeltyűt mutatják oldal- és fölülnézetben. A 11—14. ábrák egy második foganatosítási alakot tűntetnek fel. Az általános elv tekintetében a berendezés épp úgy, mint a régi szerkezeteknél olyan, hogy az elsütószerkezett.el kapcsolatban egy irányzék-állítóműtől befolyásolt zárószerkezet van elrendezve, mely a ravaszt rögzíti és melynek kiváltása önműködően akkor történik, mihelyt a fegyvernek furattengelyre a helyes, azaz a céltávolságnak és a terepszögnek megfelelő helyzetét, melybe az állítómű segélyével előzőleg beállíttatott, elfoglalta. Működtető, ill. kiváltó szerv gyanánt a jelen találmánynál ugyancsak (i) inga van elrendezve (1. ábra), mely az (e, h) állítómű segélyével beállítható és mely a zárószerkezettel akként van összekötve, hogy ha a fegyver sülyesztése folytán a helyes magassági helyzetet elértük, az inga a maga részéről a zárószerkezetet kiváltja, azaz a zárószerkezetet oly helyzetbe hozza, melynél az elsütés lehetséges. A jelen találmány szerint már most zárószerv gyanánt (s) tolattyú van a hüvelyléc alatt elrendezve (4. ábra), mely aszerint, amint a fegyver az eleváció, vagy pedig a depresszió helyzetben van, tehát aszerint, amint a helyes magassági helyzet fölött, vagy alatt van, a (t) elsütőrúdnak (tl) csapját élűiről, vagy hátulról való bekapcsolódás folytán rögzíti és ezáltal az elsütést lehetetlenné teszi. Abban a pillanatban, amelyben a fegyver helyes magassági helyzetben van, a tolattyú a záróhelyzetből kiváltatik, azaz úgy állíttatik be, hogy sem az (sl) kivágásnak mellső (s2) éle (7. ábra), sem pedig hátsó (s3) éle nem érinti a (tl) csapot úgy, hogy ez a ravasz meghúzásánál akadálytalanul lefelé mehet, miáltal az ütőkészülék működésbe juthat. A jelen esetben példa gyanánt a Mauserféle lobbantyú van föltüntetve, melynél az elcsattantó csap a fölhúzott helyzetben a (b) ütőszögnyúlvány elé fekszik; a 3. és 4. ábrákban már most a részek abban a helyzetben vannak föltűntetve, melyben az (s) tolattyú mellső (s2) élével a megfelelő (t2, t3) kivágásokkal ellátott (tl) csapba kapcsolódik, miáltal ennek mozgását meggátolja, tehát az elsütést és ezzel együtt az ütőkészülék alkotórészeinek mozgását is megakadályozza. A másik esetben, ha a fegyver pld. a helyes beirányítási helyzet alá van sülyesztve, tehát a célba irányított helyzethez képest a depresszió helyzetet foglalja el, a tolattyú úgy van beállítva, hogy az (sl) kivágásnak (s3) éle a (tl) csapnak megfelelő hátsó (t3) kivágásába kapcsolódik és ezáltal az ezen (depresszió) helyzet számára való rögzítést létesíti. Az (s) tolattyú, mely természetesen bármely más megfelelően kiképzett résszel volna helyettesíthető, a föltűntetett foganatosítás! alaknál közvetlenül a hüvelyléc alatt fekszik és (p) csavarok segélyével rögzíttetik, ahol is a tolattyúnak (p) hasítékai, melyeken a (p) csavarok átmennek, úgy vannak méretezve, hogy a tolattyúnak mozgása mindkét irányban a szükséges mértékben korlátozva van. Oldalirányban a tolattyú (s4) toldalékpaizzsal van ellátva (8. ábra), melyben a tusának megfelelő furatán át hátrafelé nyúló, az ingára támaszkodó (o) tolórúd kapcsolódik (1. ábra). E célból az (s4) paizson (s5) szem van kiképezve (8. ábra), mely a mellső rúdvégnek forgatható megerősítését teszi lehetővé. A hátsó rúdvég pedig egy szemmel körülveszi az őrcsapot (2. ábra), mely a tulajdonképeni (il) ingarészt körülzáró, illetve az