51110. lajstromszámú szabadalom • Riasztóberendezés gázrobbanások és gázmérgezések meggátlására

van, melybe a fémszál megolvadása után a fölhevült platintapló beleesik úgy, hogy a tokba behatolt gázokat föl nem gyújthatja' Hogy a gáz az (1) tokba bejuthasson, ennek egyik vagy több fala a gáz robbanásának továbbterjedését meggátló sűrű drótszövetbői készülhet, de lehet az egyik falat vagy az-1. ábra szerint a feneket dróthálóval bevőnt (12) nyílással ellátni. Ennek az utóbbi elrendezésnek az is előnye, hogy a berendezés elporosodását meggátolja. Ha a (12) nyíláson gáz jut a (10) platintaplóhoz, mely a berendezés alkalmazási helyének megfelelően valamely zárt helyiségbe kiáramló világítógáz, vízgáz vagy benzingáz stb., vagy a szénbányákban fejlődő bányalég, a platintapló fölmelegszik és a (9d) fémszálat megolvasztja. Ennek következtében a (2) kontaktusemelő szabaddá válik, az (5) súly7

hatása alatt a (6) kontaktuskarra-esik és így a (13) elektromos áramkört zárja, melybe a (14) riasztó csengetyű van bekapcsolva. Minthogy a platintapló hatását a nedvesség nagyon csökkenti, célszerű, ha a platintaplót, főleg ha a berendezést oly szénbányákban alkalmazzuk, hol a porfejlődés meggátlására a falakat vízzel locsolják — a nedvesség ellen megfelelően védjük. Ebből a célból pl. az egész berendezést agyagból vagy más lyukacsos anyagból készült haranggal boríthatjuk, mely a nedvességet a berendezéstől távoltartja. Ilyen "a berendezésre borított agyagcella ezenkívül annyiban is előnyös, hogy a gázok diffúzióját elősegíti, illetve a gázokat úgyszólván beszívja, miáltal a berendezés érzékenységét lényegesen fokozza. Magától érthető, hogy maga az (1) szekrény is részben vagy teljesen ily lyukacsos, a nedvességet távoltartó és a gázok diffúzióját elősegítő anyagból készülhet. Másik hathatós eszköz a berendezésbe jutó gázok megszárítására, ha a berendezést ily bányákban alkalmazzuk az, hogy az (1) szekrény által kifelé teljesen elzárt berendezésbe a (15) csővezetéken át a szellőztető áramhoz kapcsoljuk, illetve ventillátor vagy vízsugár-szivattyú segélyével szívatjuk át a tokon, miközben a gázt a berendezés elé kapcsolt, kénsavval telt (16) mosópalackokban (melyek közül a 2. ábrán egyet ábrázoltunk), vagy valamely higroszkópos anyaggal telt szárítócsőben megpárítjuk. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknál a kontaktust képző részek valamely szigetelő folyadékban vannak elrendezve úgy, hogy a kontaktus helyén szikrák veszélyesekké nem lehetnek, sőt nem is képződhetnek, tehát a berendezés robbanást sem okozhat. Ezenkívül ennél a foganatosítási alaknál a fémszál elrendezése olyan, hogy a platintapló vagy más katalytos, illetve a gáz beáramlásánál abszorpció következtében fölmelegedő anyag a fémszál kiolvadását idézi elő. A berendezés ezenkívül a külső levegőtől olymódon van elzárva, hogy a gáz a berendezéshez csakis agyagfalakon stb. juthat. Ennél a foganatosítási alaknál a berendezés tokjában könnyen kiválthatóan van elrendezve úgy, hogy a berendezést működése után újabb, használatra kész tartalékberendezéssel lehet kicserélni úgy, hogy a berendezés karbantartásához szakember nem szüséges. A tulajdonképeni beíendezést magábazáró (1) tok oldalfalain egy-egy (12) drótszövetablakkal, mellső oldalán pedig üvegajtóval van elzárva. A tok fenekén két szögletsín-alakú, fémből készült (17) vezetősín van elrendezve, melyekhez a tok alsó oldalán kinyúló (18) szorítócsavarok csatlakoznak. Ezekkel a (14) elektromos csengetyűt vagy egy elektromos jelzőlámpát tartalmazó (13) áramkör van kapcsolva. A vezetősínek közé helyezzük be a tulajdonképeni berendezést, mely előnyösen négyzetkeresztmetszetű ; fölül kiszélesedő (19) üvegedény. Az üvegedényben két lejtős, alsó végükön egymáshoz közeledő (20) fémlemez foglal helyet, melyeket alul rosszul Vezető anyagból készült (21) léc választ el egymástól. Az edény külső oldalán, még pedig a (20) lemezekkel szemben ezek alsó élein szögletalakú (22) fémsínek vannak alkalmazva, melyek az edényfalán átvezetett (23) vezetődrótok segélyével vannak a meg-