51074. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémek előállítására

Megjelent 1911. évi február liö 7-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI 'iSHg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51074. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés fémek előállítására. TIMM FRIEDRICH CARL WILHELM MÉRNÖK HAMBURGBAN. A bejelentés napja 1909 augasztus hó 20-ika. Ismeretesek már fémek nyerésére szolgáló eljárások, melyeknél az olvasztók izzó széndarabokból álló oszlopon halad keresztül. Ezen eljárások egyike szerint a fém redukciójához szükséges meleget az előzetesen magasan a redukció hőfokán túl hevített olvasztókból vesszük, anélkül, hogy a szénen levegőt vezetnünk át, míg egy másik eljárás szerint ezen meíegmennyiséget a redukció közben szénnek levegővel való elégetése által nyerjük. Mindkét esetben tehát folytonos munkamenettel van dolgunk. Az ismert eljárásoktól a találmány tárgya lényegében abban különbözik, hogy fölváltva fémet redukálnak és a redukcióhoz szükséges meleget levegőnek izzó szénoszlopon való keresztülvezetése által állítjuk elő. Ezen váltakozó munka: egyrészt fém redukciója, másrészt melegen való átáramoltatás teljesen úgy történik, amint az vízgás előállításánál már ismeretes. A jelen találmány szerint a következő eljárással állítunk elő fémet: Az illető fémvegyületeket az esetleg hozzáadagolandó alkatrészekkel vagy szükséges pótanyagokkal együtt hígfolyós olvasztókká alakítják át és előzetesen erősen fölhevített széndarabokkal megtöltött kemencébe vezetjük, mi mellett a fém redukáltatik. Amint a vegyi hatás tökéletességéből veszíteni kezd azáltal, hogy a szén a fémredukcióhoz szükséges meleg nagy részét elveszítette és a szén hőmérséklete csökken, a megolvadt anyag hozzáfolyását beszüntetjük, azután levegőt vezetünk a kemencén át. Bizonyos idő multán például 2—5 perc múlva a széndarabok ismét elegendő mértékben vannak fölhevítve; a levegő áramlását ezután beszüntetjük és ismét olvasztékot vezetünk be. Az 1. ábrán az eljárás kivitelére szolgáló szerkezeit'példaképen van föltüntetve, az esetre, ha illó fémeket akarunk nyerni. A szenet az (A) tölcséren át vezetjük, a kemencébe és állandó rétegmagasságban tartjuk. Az (A) tölcsét (a) födéllel tömítő módon van elzárva. Az égéshez szükséges levegő a (B) vezetékből a (b) csapajtó nyitott állapotában a (C) gyűrűs csatornába és ebből több (c) vezetéken át széláram alakjában a kemencébe lép, hol a szén egyrészét nyomásának és hőmérsékletének különbözősége szerint túlnyomó mértékben szénsavvá vagy szénoxiddá alakítja át. A keletkezett gázok a kemencét a (d) tolattyú nyitott állapotában á (D) kéményen keresztül hagyják el.