51051. lajstromszámú szabadalom • Lángzó

Megjelent 1911. évi február hó 7-ón. MAGY. KIR. SZABADALMI gj|® HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 51051. szám. íl/d. OSZTÁLY. Lángzó. JERÉMIÁS JENŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁGI IGAZGATÓ BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 május hó 9-ike. Az eddigi acetilén és hasonló gázokhoz szolgáló lángzóknak az a hibája, hogy már aránylag rövid idomulva használhatatlanná válnak, minek oka abban rejlik, hogy a lángzó túlságosan fölmelegszik ésakeverőkamarába egy nyíláson vagy igen rövid csatornán át közvetlenül bevezetett hideg levegő a fúvóka eldöntéséhez hozzájárul, amennyiben közvetlenül a fúvóka fölött a lángot hűti és így a korom és egyéb lecsa- j pódásokat elősegíti. Jelen találmány célja hogy az említett hátrányokon segítsünk és ezáltal a lángzó tartósságát növeljük, egyúttal pedig a lángnak fényét is növeljük, miért is a keverőkamarába bevezetendő levegőt a lángzóban lehetőleg hosszú úton vezetjük, minek következtében a levegő fölmelegszik s egyidejűleg a lángzót is hűti. Ezt azáltal érjük el, hogy a keverőkamarák alatt a lángzó belsejében hosszú csatornákat alkalmazunk, melyek <* levegőnek a keverőkamarába való vezetésére és előmelegítésére, valamint a lángzó hűtésére szolgálnak. A mellékelt rajzon jelen találmány tárgyának két példaképeni kiviteli alakja van föltüntetve. Mindkét kiviteli alak úgynevezett lepkelángzó. Az 1. ábra az egyik kiviteli alaknak függélyes középmetszete, a 2. ábra metszet az 1. ábra A—B vonala szerint, a 3. ábra a másik kiviteli alak függélyes középmetszete, a 4. ábra pedig metszet a 3. ábra C—D vonala szerint. Mint ismeretes az (a) nyíláson beáramló gáz a (b) csatornákba oszlik el, honnan a (c) fúvókákba s ezeknek bővebb, (d) keverőkamarákul szolgáló részébe jut, a mely' ben levegővel keverődik, hogy azután meggyújtva az ismert lepkelángot adja. Jelen találmány értelmében a levegőnek a keverőkamarákba való hozzávezetésére a keverőkamarák alatt a lángzó belsejében alkalmazott s a lángzón hosszában haladó (e) csatornák szolgálnak. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál minden keverőkamarához egy-egy il>en a lángzó fölső végeiről befúrt (e) csatorna szolgál, melynek belső vége (f) nyílásokon át, közeledik a külső levegővel. Természetes azonban, hogy az (e) csatornáknak nem kell egy közös (f) nyílásba vagy csatornába torkolniok, hanem ezek különkülön egy-egy csatorna vagy nyílás útján is lehetnek a külső levegővel összekötve. A leírt kiviteli alaknál az (e) csatornák, valamint a (b) gázvezető csatornák is, célszerűen a lángzó függélyes középsíkjában