51015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mész oltására
igényel és ezért a fölösleges víznek a megoltás befejezte után száraz gőz álakjában kell elszállani. Ha a gőzt előbb engedjük lecsapódni, akkor száraz oltott meszet előállítani nem sikerül. Előnyösnek tartom, ha a mész megoltására1 vizet használunk, mert ekkor külön gőzfejlesztő alkalmazása fölösleges. Ha a nedvességet víz álakjában alkalmazzuk, az ennek elpárologtatásához szükséges hőt a megoltásnál fejlődő hő szolgáltatja. Ha a mész tulajdonságai, vagy tisztátlanságok jelenléte a fejlődő hő mennyiségét annyira csökkenti, hogy hideg víz használatánál nem fejlődnék annyi hő, amennyi a fölösleges víznek gőzzé való átalakítására elégséges, a hiányzó hőt akként pótolhatjuk, hogy az oltásra használt vizet fölmelegítve vagy gőz alakjában alkalmazzuk, Ugyanily módon az is lehetséges, hogy a tökéletes megoltás biztosítására nagyobb vízfölösleggel dolgozunk, mintha csak hideg vizet alkalmazunk. Evvel elkerültük azt a nehézséget és költséget, mely abból származik, hogy az alkalmazott víz és mész mennyiségét pontosan le kell mérni és annyi vizet vezethetünk a berendezésbe, mely a tökéletes megoltást minden esetben biztosítja, anélkül, hogy a megoltás befejezte után a berendezésben folyadék alakjában fölösleges víz volna jelen. Ha a nedvességet részben víz, részben gőz alakjában alkalmazzuk, az a pillanat, melyben a gőz bevezetését legelőnyösebben kezdhetjük meg, attól függ, mily sebességgel megy végbe a megoltás, ez a sebesség pedig a különböző mészfajoknál különböző és az a pillanat, melyben a gőz bevezetését meg kell kezdeni, kísérletek útján állapítandó meg. Ha a nedvességet víz és gőz alakjában alkalmazzuk, a gőz bevezetését előnyösen az utolsó időszakban végezzük. Bárhogy alkalmazzuk is a nedvességet, minden esetben nagy gondot kell arra fordítanunk, hogy a hőt a megoltás közben a hengerben megtartsuk és hogy a megoltás után gőzalakban megmarad nedvesség lecsapódását meggátoljuk. A találmány tárgyát képező berendezés a csatolt rajzon függélyes metszetben látható. Eme rajzokon (1) egy zárt fémhenger,, melyben a. megoltás megy végbe és mely az égetett mész bedobására szolgáló (2) búvólyukkal van ellátva és a (4, 4) görgőkön a (3) abroncsok segélyével van ágyazva. A henger két végén (5, 5) fogaskerekek vannak fölékélve, melyek a (7) hajtótengelyre ékelt (6, 6) fogaskerekekbe fogódzanak ily módon a dobot forgásnak indítják. A (4) görgők és (5) fogaskerekek a (8) alapzaton alkalmas csapágyakba vannak ágyazva. A henger bevezető végén egy (9> szupport van alkalmazva, melyhez a mozdulatlan (10) cső van erősítve, eme csövön át vezetjük be a hengerbe a nedvességet. A cső egy tömítő szelencén át nyúlik be a henger belsejébe. (11) egy víztartály, melyet a (13) csappal ellátott (12) csövön át töltünk vízzel. A (11) tartály nagysága akként van megszabva, hogy a benne lévővíz mennyisége a berendezésben megoltható mész mennyiségével arányos legyen. A (11) tartályból a (14) szivattyú szállítja a vizet a (16,17) csappal fölszerelt (15, 15) cső útján a hengerbe. (18) manométer és (19) tisztító elvezető szelep. A henger elvezető végén a másik (9) szupporthoz egy (10) elvezető cső van kapcsolva, mely ugyancsak tömítő szelencén át nyúlik be a hengerbe. Ebbe az elvezető csőbe egy (22) biztonsági szelep és a vízzel telt (26) edénybe merülő (25) cső két oldalán egy-egy (23, 24) zárószelep van alkalmazva. Hogy a nedvesség bevezetésénél a mész; oltása következtében fejlődő hőt megóvjuk, a henger (27) hőszigetelő burkolattal van bevonva. A hengerben ezenkívül (28) fémgolyók is el vannak helyezve, melyek a meszet megőrlik és így annak minden részét a nedvesség hatásának teszik ki, a mészben lévő minden idegen anyagot pedig, mely a megoltásnál porrá szét nem hullana,, porrá zúzzák, tehát a mész oltását elősegítik. A berendezés előnyösen egy adagold
