50926. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés papírpépnek mechanikus úton, fából és faszerű növényekből való előállítására
faszerű növényt széthengerlése előtt vagy kémiai úton. pl. az ismert szuifit eljárás szerint, vagy vízben nyomás alatt történő főzéssel akként készítjük elő. hogy a hengerlésnél a szétbontás és összezúzás meg legyen könnyítve. A szóban lévő eljárás foganatosítására a rostbundát szétzúzó vagy kilágyító hengerjáratot (soffener-t) alkalmazunk, mely lényegében akként van szerkesztve, hogy két egyes, kemény öntvényből készült henger van egymás mellett vagy egymás fölött elrendezve, vagy pedig több ily henger van csoportokban egymás fölött alkalmazva. Ha csak két ily kemény öntvényből készült hengert alkalmazunk, a hengereknek egymástól való távolságát a rostirányra merőleges irányban átvezetett faanyagnak minden átmenete után minden további előkészítés nélkül annyira csökkentjük, hogy az az utolsó átvezetés után csak vékony lap vastagságával bírjon, míg ha több egymás fölött vagy egymás mellett elrendezett hengert alkalmazunk, két-két egymás mellett fekvő henger között az átvezetésre szolgáló közt fokozatosan csökkentjük úgy. hogy az első hengerpár között lévő köz körülbelül a behengerlendő anyag vastagságának felével legyes egyenlő, míg az utolsó hengerpár hengerei egymással köze! érintkeznek, minek következtében a legelső hengerpár közé a rostjaira merőléges irányban minden előkészítés nélkül bevezetett földolgozandó anyag a következő hengerpárok fokozatosan megszukülő hézagai között való átvezetése után a legutolsó hengerpárból vékony, összefüggő rostbunda alakjában lép ki. A föntebb jellemzett bundahengerjárat lehetővé teszi, hogy valamely, pl. 50 mm. széles és 80 mm. vastag fa a legalsó és a fokozatosan szűkebb közökre beállított következő hengerpárok között rostjaira merőleges irányban történő átmenete után az utolsó hengerpárt eredeti szélességének tízszeresével egyenlő szélességű és eredeti vastagságának századrészével egyenlő vastagságú bunda alakjában hagyja el, anélkül, hogy ezenközben a rostok hosszanti irányban is deformálódnának. Szabály gyanánt fogadhatjuk el azt. hogy 20--40 mm. vastagfadarabokat a fokozatos kihengerlés biztosítása céljából legalább is négy hengerpár között kell átvezetni. Eddig fadarabokból, deszkafadarabokból, nádszárakból és más, még kemény rostos növényekből a hollandi malomban, az egészpépes foszlatóban, finomító foszlatóban, sőt a legnehezebb görgősmalomban is csakis akkor lehetett papíranyagra földolgozni, ha azt kis forgácsokra szeleteltük föl, mikor igen sok rostot vágtunk el, minek következtében poralakú, széímorzsolóüó és csak rosszul nemezelhető pép keletkezett. Ezt a hátrányt a bundahengermű teljesen megszünteti, mert segélyével kemény rostos növényeket kis forgácsokra való szétaprításuk vagy fölvagdalásuk nélkül, az elsőtől az utolsóig fokozatosan csökkenő átvezető hézaggal biró hengerpárok között való átvezetés átlal taplólágyságú félrostbundává lehet átalakítani, melyet azután az egészpépes hollandi malomban vagy az egészpépes foszlatóban nehézség nélkül lehet papíranyaggá földolgozni, anélkül hogy a rostokat elvagdalnók vagy elmorzsolnék és anélkül, hogy a papír fölhasználása előtt görgősmalmokban vagy fafoszlaíókban megmunkálni kellene. A hengerpárok átvezető közeit akként választjuk meg, hogy az első köz szélessége az eredeti favastagság O'H—0'5, az utolsóé pedig OT—0'1 része legyen úgy. hogy a fa eredeti vastagsága 40 mm. volt. az első hengerpár átvezető köze mintegy 12—20 mm., az utolsóé 0'4—004 mm., ha pedig a fa eredeti vastagsága 80 mm. volt, az első hengerpár átvezető közének vastagsága 24—40 mm., az utolsó pedig O'S—0'08 mm. Ily bundahengermű segélyével ezenkívül takarmány szükség esetében a lombos fák gályáit és ágait használható takarmánnyá lehet födolgozni, kemény nádszerő növényekből. pl. bembuszbó! stb. pedig fonható rostokat lehet előállítani. A pl. taplószerű félpép termelési hányadot igen egyszerű módon még azáltal is fokozhatjuk, hogy az együtt működő
