50917. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken
— 8 — kikapcsolódása a 30) működtető rúd lükerének végpontja előtt i;s hüvelykkel történt, a zárúdugattyú záródása ekkor a saját és a (30) működtető rúd mozgás mennyiségének hatása alatt megy végbe. Annak okát. hogy a működtető rúd és a záródugattyú lökete végén miért nem áll rúgónyomás alatt, később fogjuk ismertetni. A (¿1) rúd mellső végébe becsavart és szélesebb (24) karimával ellátott üreges (241) dugó a zárórúgó hátsó rúgótámasztékát alkotja, eme dugó vékonyabb vége pedig a (11) hüvely furatába fogódzik, hogy a cső furatával pontosan párhuzamos legyen, a (21) rúd hátsó vége esavarmenetes és a (102) hüvelyre fekvő (25) nyújtványba van becsavarva, mely hüvely a tok mellső végén van elrendezve és arra szolgál, hogy ezt a fegyver ágyán rögzítse. Ez a hüvely a Springfiekl puska része és a találmányunkhoz csakis annyiban van köze. hogy a (25) nyújtványt ezen erősítjük föl. A nyújtvány szerelése céljából a toknak az (FI) csapot befogadó (F2) fülecsét (25. ábra) eredeti magasságának körülbelül felére leeresztjük és a 25) tüsköt elég mereven készítjük, hogy avval a (21) rúgóvezető rudat rögzíthessük, és hogy hátsó föliilete a toknak az agyról való leemelkedését meggátló ütközőt alkosson. A tokot azért erősítjük a závárzattokhoz, hogy a pontos lövést biztosíthassuk, egyébként a tok és a vele együtt mozgó részek lökését a cső rögzítő hüvelyének 11) része is fölfoghatná, melyhez a (13) eső van kapcsolva. A (17) iitküzőrúgót összenyomó (19) hüvely elég hosszú ahhoz, hogy mikor a hüvely az ütközőt összenyomta, vagyis töltetének utolsó 7/s hüvelyk hosszú részén a hüvely mellső vége a (21) rúgó vezető rúd (201) váll darabjára, hátsó vége pedig a (15) tokba csavart (20) dugóra feküdjék. A zárórúgó hátsó végén a (18) ütköződugó zárt végére fekszik, az ütközőrúgó pedig mely a zárórúgónál jóval erősebb, a (18) ütköződugót előre szorítja, a zárórúgó feszültsége ellen, míg a tok és a vele kapcsolt részek előre mozgásánál a zárórúgó feszültsége oly nagygyá nem lesz, hogy az ütköződugót addig hátra nem nyomja, míg hátsó vége a (20) csavardugót el nem éri, mely a (15) tokba be van csavarva. Most már az ütköződugó az ütközőt összenyomja a homlokfölülete és a zárórúgó (21) vezető rúdján alkalmazott (24) karima között és az ütköződugó a tokba becsavart (20) csavardugó mellső fölületére fekszik. Az ütközőrúgó azalatt működik, mialatt a (15) tok és a vele kapcsolt részek löketűk utolsó 7/s hüvelyknyi részét elvégzik. Ebben a helyzetben a (19) hüvely mellső vége a négyzetalakú (2U1) válldarahbal érintkezik és a tok és a vele kapcsolt részek további előre mozgása azt idézi elő, hogy az ütköző 7/a hüvelykkel összenyomódik, mikor a zárórúgó is végleg összenyomódik a (21) rúd végén alkalmazott (24) karima és a (18) ütköződugó homlok föliilete között. A (30) működtető rudat egy (56) kar kapcsolja a záródugattjúval, mely az F) gyújtószög végének egy részét is körülfogja és ennek fejére fekszik. A gyújtószög eme részén le van lapítva és így lehetővé teszi, hogy a gyújtószöget kiemeljük a záródligattyúból, mikor ezt a závárzattokból kihúztuk. A (C) záródugattyú kerületén a (k) spirálhorony van alkalmazva, melynek hátsó végének alsó fala a dugattyú tengelyére merőlegesen ki van vágva úgy, hogy egy négszögletes (54) nyugasz keletkezik, melybe a trapezalakú a hajórúdon megerősített és normális helyzetében a závárzattok jobboldali hornyába nyúló (50) résznek befelé kiálló (501) csapja fogódzik be a záródugattyú elreteszelt állapotánál. A trapezalakú (50) rész hátsó vége normális állapotában kis távolságban van az (55) fogantyú mellső végének alsó föliiletétől. A (30) működtetőrudat az ,r) kapcsolópecek tartja a mellső állásában, mely a závárzattok mellett fekvő és mellső végén a tok mellső végén levő kiugrásához kapcsolt működtető rúdtok kiszélesedő részében NYOMD/