50900. lajstromszámú szabadalom • Összeadó- és kivonógép
- é (M) csukló körül fölhajtjuk, az illető szám számjegyei a mozgó gyűrűkön leolvashatók. Egy második összeadandó hozzáadására ugyanígy járunk el. A szám egyes csoportjait az (I, III, V) gyűrűkön fölkeresve, a a velük szemben a (II, IV, VI) gyűrűkön található (D) szögeket az (L) híd középvonalába forgatjuk. Az (L) híd középvonalában ezáltal mindenkor az összeg mutatkozik és ha az (L) hidat az (M) csukló körül fölhajtjuk, az összeget azon számok mutatják, amelyek a mozgó gyűrűkön az (L) híd középvonalában láthatók. Ha az (II, IV, VI) gyűrűk elforgatása közben az illető gyűrűk 100-as osztásvonalai a híd középvonalán áthaladtak, úgy mindannyiszor az (En, ill. Eiv) lovagok hatása következtében a (IV) ill. (VI) gyűrűk egy-egy osztással tovább forognak úgy, hogy az összeg mindenképen helyesen mutatkozik. Az összeadás műveletéhez teljesen hasonlóan végezhető a gépen a kivonás művelete is. Az összeadás elve abban állott, hogy a mozgó gyűrűt annyi osztással forgattuk előre, azaz az óramutató járásával egyirányban, amennyit az összeadandó szám épen kitett és e célból az illető számot a helytálló gyűrűn az óramutató járásával ellentétes értelemben keressük föl. A kivonásnál a mozgó gyűrűket annyi osztással kell visszafelé, azaz az óramutató járásával ellentétes értelemben forgatni, amennyit épen a kivonandó kitesz. Hogy ez kényelmesen legyen eszközölhető, a számokat a helytálló gyűrűkön az óramutató forgásával megegyező értelem is fölvisszük (a rajzra lapos írású számjegyekkel) és a kivonandót ezen a beosztáson keressük föl. Ha ekkor a fölkeresett kivonandóval szemben álló (D) szöget forgatjuk be az (L) híd középvonalába, épen a kivonandóval egyenlő nagyságú számot vontunk le az (L) híd középvonalában álló számmal. Valahányszor a kivonásnál a mozgó (II, IV) gyűrűk 100-as osztás vonal a az (L) híd középvonala alatt elhalad a (IV, VI) gyűrűknek egy-egy osztásvonallal visszafelé, azaz az óramutató járásával ellentétes irányban kell elfordulniok. E célra szolgálnak az (En, ill. EjV ) lovagokon az (F) peckekhez hasonló működésű, vízszintesen eltolható (G) peckek, melyeket (I) rúgók tartanak normális állásukban. A (G) peckek az (F) peckekhez képest magasabban vannak elrendezve, ezért az (N) peckekr melyek egyúttal a (G) peckek működtetésére is szolgálnak, a kivonásnál fölemelendők úgy, hogy az (N) pecek (P) feje a (G) peckek lejtős végére ütközzék. Az (N) peckek fölemelésére a lejtős (0) tolóka szolgál, mely eltolásakor lejtős fölületeivel az (N) peckek feje alá nyúl és azokat fölemeli. E helyzetben a mozgó gyűrűknek az óramutató járásával ellentétes értelemben való forgatásakor az (N) peckek (P) feje a (G) peckek lejtős végébe ütközik úgy, hogy ezek a következő mozgó gyűrű |(D) szögei közé nyúlnak és azt maguk előtt tolják. Hogy az eltolás csak egy osztással történjék, az (E) lovagokon a (T) peckek vannak alkalmazva, melyek az (U) peckekhez •hasonlóan az (S) peckekbe ütköznek és azokat ugyancsak a következő gyűrű (D) szögei közé tolják és ezáltal a gyűrű eltolását határolják. A 4—6. ábrákban föltüntetett kivitelialaknál a szomszédos gyűrűknek egy-egy osztással való továbbítása egyszeriben történik. Az (E) lovagok itt is egy-egy vízszintesen eltolható (V) pecekkel vannak ellátva, amelyeket (X) rúgók tartanak normális helyzetükben. A (V) peckek működtetésére ugyancsak az (L) hídba függőlegesen vezetett és (Y) rugók által normális helyzetükben tartott (N)> peckek szolgálnak. Hogy a peckek a gyűrűknek mindkét irányú elforgatásánál is működtessék a (V) peckeket az ezeknek (N> peckek aláeső vége mindkét irányban lejtősen van kiképezve. Bármelyik irányban forgatjuk is az illető gyűrűt, az (E) lovag (V> pecekjének lejtős vége beleütközik a lenyúló pecekbe és ezáltal a (V) pecek oldalt, a következő mozgó gyűrű (D) szögei közé tolódik. Ha az (E) lovag az (L> híd középvonalába jutott, a (V) peceknek egy sugárirányú (W) kivágása jut az (N)
