50895. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár rézsútos kamrakemencék számára
Az 1—3. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a (6) feszítőkengyeleken elrendezett két (9) csapágyban ágyazott (11) tengely körül egy, a két könyökalakúan meggörbített (10) karból (3. ábra) álló emeltyű van kilengethetően elrendezve. A (10) karok, szabad végeiken a (12) súly, a könyöknél pedig a (13) tengely segélyével vannal egymással összekötve; a (13) tengellyel a (14) könyökemeltyűnek (1. ábra) egyik karja van csuklósan összekötve. Ezen kar két rövid (15) csuklósrúdból (3. ábra) áll, melyek a (14) könyökemeltyű két karjának közös (16) forgástengelyén vannak ágyazva, míg a könyökemeltyűnek másik, szintén két csuklós (17) rűdból álló karja a (6) feszítő kengyeleken elrendezett (18) csapágyakban (1. ábra) ágyazott (19) tengely körül van elforgathatóan elrendezve. A (14) könyökemeltyű (16) tengelyének végein (3. ábra) kettős emeltyűk vannak elforgathatóan ágyazva, melyeknek a kemence felé irányuló (20) karjai reteszek gyanánt szolgálnak, míg az ellkező (21) karokat a (22) súlyokat hordják és az ütközőként ható (23) rúd segélyével vannak egymással összkötve. A (20) karok, szabad végeiken (1. ábra) a fölfelé irányuló (24) horgokkal vannak ellátva, melyek a helytálló (4) ajtókeretből oldalasan kinyúló, mozdulatlan (25) csapok mögé kapcsolhatók. Az ajtónak zárt állapotánál a (20) reteszek a (24) horgoknál fogva a (25) csapokhoz szorulnak, mivel az ajtónak ezen állásánál szabadon lebegő (10) emeltyű a (12) súly hatása alatt leszoríttatik és ennek folytán a (14) könyökemeltyűt behajlítani igyekszik ; minthogy pedig a (20) reteszek a (14) könyökemeltyűnek (16) tengelyével hatásos kapcsolatban állanak, a reteszekben a (12) súlynak megfelelő húzóerő lép, melynek hatása alatt a (24) horgok a (25) csapokhoz szorulnak. Ennek következtében a (6) feszítő kengyelek a (7) rugókat összeszorítják és a (2) ajtólemez a (4) keretre szoríttatik, még pedig oly nyomással, mellyel a (12) súly hatása alatt föllépő nyomás a kamra töltésének az ajtóra gyakorolt nyomását fölülmúlja. Ha már most a (10) emeltyűt a (12) súlyra ható (26) vonóelem segélyével megemeljük, akkor a (14) könyökemeltyű szétterpesztettik, minek folytán a (20) reteszek a kemence felé hosszirányban eltolódnak és a (24) horgok a (25) csapokból kikapcsolódnak. Ha a (10) emeltyűt a szakadozott vonalakkal föltüntetett állásba hozzuk, akkor annak két karja (3. ábra) a (20, 21) kettős emeltyűnek (23) összekötő rúdjához ütközik, amikor is a (20, 21) emeltyűk a (22) súly hatása ellenében elforgattatnak és ennek folytán a (20) reteszek a (25) csapoktól lefelé irányulóan eltávolíttatnak (2. ábra). A (10) emeltyűnek bizonyos meghatározott állásánál tehát a (24) horgok a (25) csapok körletén kívül esnek, amikor is az ajtó akadálytalanul nyitható. Ha a (10) emeltyűt a föltüntetett módon a (26) vonóelem segélyével megemeljük, akkor az ajtó a (12) súlynak bizonyos meghatározott állásánál önmagától elemelkedik le a (4) ajtókeretről. Az ajtó elzárásánál az említett mozzanatok fordított sorrendben mennek végbe, amennyiben a (20) reteszek az ajtó zárt állásának elérése után a (10) emeltyűk sülyedésekor a (22) súlyok hatása alatt a (25) csapokhoz mindinkább közelednek, míg csak azokhoz oda nem szorulnak, mire a (14) könyökemeltyű behajlítása folytán a (10) emeltyűk kifelé huzatnak, míg csak a (24) horgok a (25) csapokkal nem kapcsolódnak. Ha a (10) emeltyűnek elforgatásakor, a (24) horgok kikapcsolódása után, az ajtó a saját súlypontjából és az odaszorító szerkezet súlypontjából eredő összsúlypont eltolódása folytán a (4) keretről lemelkednék, még mielőtt a (20) reteszek a (25) csapokról leemelkedtek volna, akkor a reteszek és a csapok között nagy súrlódási ellenállások lépnének föl. Ennek elejét veendő célszerű a (10) emeltyűt a (20, 21) emeltyűk (23) ütközőjéhez való ütközésig kényszermozgásúan vezetni; ezen célból a (12) súly a (12) görgőkkel (3. ábra) van ellátva, melyek a (10) emeltyűnek az 1. ábrában szakadozott vonalakkal föltüntetett
