50777. lajstromszámú szabadalom • Erős áramú variometer elektromos rezgéseket indító áramkörökhöz
Megjelent 1911. évi Január hó 1 2-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 50777. szám. vil/j. OSZTÁLY. Erősáramú variometer elektromos rezgéseket indító áramkörökhöz. GESELLSCHAFT FÜR DRAHTLOSE TELEGRAPHIE M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1910 február hó 15-ike. Elsőbbsége 1909 m&rcius hó 17-ike. Találmányunk tárgya vasat nem tartalmazó, folytonos módon változtatható önindukció erős áramokhoz, minőket pld. a drótnélküli telegráfiában elektromos rezgéseket indító áramkörökben alkalmazunk. Az erre a célra a jelvevő áramkörbe kapcsolt ismert úgynevezett variometerek egyes csévékből állanak, melyeket egymással szemben eltolhatunk. Az önindukció variátiója ekkor annál nagyobb lehet, minél közelebb tolhatjuk az egyes csévék összes meneteit egymáshoz. Ebben a tekintetben a határt csakis a mechanikai szerkezet szabja meg. Ezeket a variometereket azonban a jeladó áramkörben gyakorlati okokból alkalmazni nem igen lehet, mert az egymással szemben mozgatható részeket, melyek között tetemes feszültségkülönbségek uralkodnak, nem lehet egymáshoz annyira közelíteni, hogy a kívánt variaciót létesíthessük. Míg pld. a jelvevőáramkörhöz tartozó variometernél az önindukció 1:17 viszonyig kényelmesen módosítható, erős áramhoz való oly variometer előállítása, melynél ez a viszony 1:2, már nehézségekbe ütközik. Ezért az erős áramú variometer dacára kétségbe nem vonható előnyeinek a gyakorlatban drótnélküli telegráfiánál alkalmazást nem találhatott. Találmányunk szerint mindezeket a hátrányokat elkerüljük, amennyiben az összes önindukciót több, kisebb, egymással láncolatosan kapcsolt variometerre osztjuk szét. Ékként azt érjük el, hogy az egyes kis variometerek csévéi között a feszültség különbséget csökkenthetjük, tehát eme részeket egymáshoz nagyobb mértékben közelíthetjük és így a változtatást tágabb határok között eszközölhetjük. Lényegesen növekedik ama -kör, melyen belül a változtatás lehetséges, ha a rész variometereket akként kapcsoljuk egymással, hogy azok a maximális önindukciónak megfelelő helyzetben egymásra kölcsönös induktív hatást gyakorolnak úgy, hogy az önindukció maximális értéke az egyes részvariometerek önindukciós összegénél nagyobb, míg a legkisebb érték evvel az összeggel egyenlő, mert ekkor a részvariometerek egymástól mágneses tekintetben el vannak választva. A berendezés egy foganatosítási alakját semetikusan az 1 és 2 ábra tünteti fel. Az 1 ábrán négy cséve egymás fölött van elrendezve, ezek közül kettő, az (al a2)
