50774. lajstromszámú szabadalom • Sárkányrendszerű repülőgép

2 — a röpülés irányára merőleges. Az alsó födél meglehetős magassággal biró (hegyes szögű) egyenszárú háromszög alakjában van kiképezve, melynek alapja a fölső födél mellső oldalával párhuzamos, azaz a röpülés irányára merőleges. Ezen kiképzés folytán a háromszög (3) csúcsa a gép mellső részétől messze hátranyúlik. A háromszög csúcsához az alábbiakban ismertetendő, fecskefarkalakú kormány csatlakozik. Az alsó födél a fölső födél alatt középben, azaz szimmetrikusan van elrendezve. A födelek ezen elrendezése az oldalirányú egyensúlyt teljes mértékben biztosítja és a gépnek oldalirányban való kibillenését megakadályozza, bármily magasságból essék is le a röpülőgép. Ezen jelenség magyarázata a következő gondolatmeneten alapszik: Ha egy kartonlapot (pl. egy játékkártyát) középen behajlítunk, úgy, hogy keresztmetszetben V-alakot vesz föl (3. ábra) és ezt a kártyát leejtjük, úgy, hogy a törési él lefelé irányuljon, a kártya nem billen ki. Ha azonban a kártyát rézsútosan ejtjük le^ á kártya nem billen ki, de a 3. ábrán pontozottan rajzolt zegzúgos utat írja le, mi mellett kilengései annál nagyobbak, minél mélyebbre esett le a kártya. A találmány tárgya értelmében kiképezett tartófölületekkel biró röpülőgép elvben a megtört kartonlaphoz hasonló kiképzésű és esésénél ugyanígy viselkedik, de lengései csekélyebbek, mert az alsó háromszögfölület által jobbra és balra kiszorított levegő a fölső födélnek az alsó födélen túlnyúló részeibe ütközik, ami által stabilizálódás letesul. Ha továbbá a találmány tárgyát képező röpülőgépet úgy terheljük meg, hogy súlypontja az alsó háromszögfölületbe vagy még az alá esik, az ellenkező hatás létesül, azaz ugyanoly stabilitás és biztos leereszkedés mellett a gép kilengései mindinkább kisebbednek, végül megszűnnek és a röpülőgép végül egyensúlyba jut, azaz vízszintes helyzetet vesz föl és ezen pillanattól kezdve egyenes vonalban lefelé esik. Az eddig mondottak a függőleges irányú szabad esésre vonatkoznak. Röpülő gépeknél azonban a rézsútos esés (siklás) fontos. A találmány tárgyát képező gépnél a stabilitás ez esetben is megvan. Kétfödelű gépeknél a hajtó és vezérlő berendezések, valamint a gép vezetője a két födél között foglalnak helyet. Ezen testek röpülés közben a levegővel szemben ellenállást képeznek, a levegő torlódását okozzák és a stabilitást ezáltal zavarják. A légtorlódás hatása a találmány tárgya értelmében a fölső födél alatt elrendezett, hosszúra nyúlt háromszögfödél által ki van egyensúlyozva. Az alsó födél hátrafelé, tehát azon irányban, melyben a légtorlódás növekszik, folyton keskenyedik, úgy, hogy a két födél között elrendezett testek által oldalt kitérített levegő lefelé szabadon eloszolhat. A háromszögnek a csúcs felé fekvő további része a hosszirányú egyensúlyt biztosítja. A kormány, mint már említve volt, az alsó födél (3) csúcsához csatlakozik. A kormány kizárólag vízszintes (4, 5, 6) fölületekből áll, hogy a stabilitást oldalirányú széláramok ne befolyásolhassák. A kormányt háromszögalakú síkok képezik, melyek közös csúcsa az alsó födél (3) csúcsával összeesik. A középső (4) sík helytálló és oldalai a (2) födelet alkotó háromszög oldalainak meghosszabbításába esnek. A másik két (5, 6) sík a (4) sík oldallapjaihoz csatlakoznak és a gép stabilitására, valamint kormányzására szolgálnak. Ezen síkok a vízszintes helyzetből lefelé és fölfelé elforgathatok vagy elcsavarhatok, úgy, hogy egymáshoz képest az összes viszonylagos helyzeteket föl vehetik. A kormánysíkok megfelelő elforgatásával a gépet emelhetjük vagy sülyeszthetjük, fordulatokat végezhetünk és zárt görbéket is Írhatunk le. A gép minden fordulatnál a szükséges rézsútos helyzetet veszi föl. Ezen berendezés a tartófölületek elcsavarását (Wright) teljesen pótolja. A kormányberendezés működése a 4—8. ábrákon van bemutatva. A 4. ábra a nyugalmi helyzetet tünteti föl. Ha mind a két (5, 6) síkot lefelé (5. ábra), illetve fölfelé (6. ábra) forgathatjuk, a gép lesülyed