50749. lajstromszámú szabadalom • Ellenállás elektromos számláló számára
r»-''JHyjJH* " '-.fM' •r1 ""' r r *" T l 'i*'~*' r'i .T •»•-'•'-•;•• - 3 -célból ezen vezetőket a kísérleti eredményekhez képest rossz melegvezetőkkel pl. gyapottal, üveggyapottal stb. burkoljuk, vagy pedig a meneteket többé vagy kevésbbé közelítjük egymáshoz, avagy más alkalmas módszerekhez folyamodunk. Hogy az ACB vezetőnek az áram által való túlságos felmelegítését megakadályozzuk, az -ezen vezetőn átfolyó áram erősségét a vezető ellenállásának kellő nagyra való választásával csökkenthetjük. Felemlítendő még, hogy a (b) fűtőtekercset a kis temperaturakoefficienssel bíró újezüst helyett negatív temperaturakoefficienssel bíró anyagból is készíthetjük. Azáltal ugyanis, hogy növekvő hőmérséklet mellett a (b) tekercs ellenállása csökken (negatív temperaturakoefficiens) elérjük, ho£y az U feszültség növekedésénél a fűtődrótban fejlesztett melegmennyiség (mely fordított arányban áll az ellenállással) még nagyobb lesz. Ha a mérőkészülék mótorszámláló vagy •elektromos számláló, úgy az U feszültséggel arányos áram, a feszültségi áram arra is szolgálhat, hogy a számlálót compoundálja, amint ez az O'K számlálóknál is Wright-számlálóknál szukásos, vagyis hogy ebben egy a passiv ellenállások legyőzésére szolgáló segédnyomatékot létesít és pedig azáltal, hogy igen gyönge áram (körülbelül 0.01 Amp.) segélyével egy igen csekély állandó pótfeszültség vezettetik a számlálókeféhez. Ez, amint a 2. ábrában látható, •azáltal éretik el, hogy az M számlálót D és G helyett D és egy oly F pont közé kapcsoljuk, mely pont a feszültségi áram által táplált (b) tekercsen a C pont közelében fekszik, miáltal a C és F pont között lcis potentiálkülönbség keletkezik. Ezen •csekély potentiálkülönbség tehát pótfeszültfléget képez a kefék között uralkodó potentiálkülönbséghez és ily módon a passiv •ellenállások legyőzésére szolgáló csekély -pótnyomatékot szolgáltatja. Az ellenállásnak egy gyakorlati foganatosítás! alakját a 3. ábra mutatja (fl) egy kis nikkel-, réz- "Vagy más alkalmas sáigertelt fémdrótból készült tekercselés, mely az 1. ábrabeli schéma AC vezetőjét képviseli; (f2) egy más kis. tekercselés selyemmel szigetelt nikkel- vagy rézdrótból (avagy más alkalmas anyagból), mely a kis wattmérő ellenállást (CB) képezi; (b) a vékony fűtődróttekercs keresztmetszete, mely tekercsen az U potentiálkülönbség által létrehozott áram, a feszültségi áram folyik át; (g) wattaburok vagy más alkalmas burkolat, mely a (b) vezető melegveszteségeinek csökkenésére szolgál és mely lehetővé teszi, hogy a (b) tekercs és az (f2) ellenállás belső hőmérsékletét a vékony dróton átfolyó áram csekély mérvű fogyasztásával elegendő magasan tartsuk. Ezáltal lehetővé tesszük bár, hogy 100 voltonként egy wattal vagy még kevesebbel is kijussunk, azonban ezen burkolat, ha aránylag vastag, azon hátránnyal bír, hogy azon időtartam, mely az U feszültség minden megváltozása és a hőmérséklet megfelelő megváltozása között eltelik, — növeltetik. A vezetés által szenvedett melegveszteségeket azáltal is csökkenthetjük, hogy az (f2) és (b) tekercsek, esetleg az (fl) tekercs is egyetlen, vagy két légüressé tett üvegcsőbe (4. ill. 5. ábra) helyeztetnek és fűtőfém gyanánt a réz vagy nikkel helyett vasat használunk, amint ezt a Nernst-féle lámpa pótellenállásáinál történik; más alkalmas fémek pl. acélt is szolgálhatnak ezen célra. Szabad levegőn való használatnál a tekercseket alkalmas módon meg kell védenünk az oxydáció ellen. Ha a találmányt oly készülékeken akarjuk alkalmazni, melyek nem mint az eddig említettek, változó áramerősséggel körülbelül állandó feszültségű hálózatban, haneín változó feszültséggel körülbélül állandó áramerősségű hálózatban dolgoznak, pl. Thury rendszere szerint, amidőn az öszszes árarafogyasztó készülékek ugyanazon áramkörbe vannak kapcsolva, úgy pl. a 8. és 9. ábrában schematikusaü föltüntetett kapcsolási módok egyikét alkalmazzuk. Ezen kapcsolás megfelel az 1. ábrabelmék és ettől csak abban tér el, hogy a tekercselés vastag drótból áll és nem feszültségi áram, hanem a főáram (ampéreáram)
