50725. lajstromszámú szabadalom • Burkolás szigetelt elektromos vezetékek számára
egymenetű burkolás illesztése úgy tekin- i tendő, mintha a vezeték körül folytattat- | nék úgy, hogy a burkolás második rétegét j vagy menetét képezi, mimellett az első me- I net illesztése addig folytattatik, mint i amennyire ezt a burkolás vastagságának • kellő kiegyenlítése megkívánja, azon célból, hogy az illesztés a hajlítási feszültségeknek kellően ellentállhasson, anélkül, hogy az illesztés megsérülne vagy fölnyílna. Minthogy továbbá a burkolás a forrasztószer által mindenütt összetartatik, •ennélfogva a burkolás kívánt vastagságát oly szalagrétegek használata által érjük el, melyek csak fél oly vastagok, mint az a szalagréteg, amely a burkolást egy menetben eszközli. A vastagság aránytalan- | sága tehát ez esetben még akkor is jelentéktelen, ha a szalagvégek egymáson túlnyúlnak vagy egymás előtt végződnek. A találmány az alábbiakban a csatolt rajz alapján van leírva, melyen az 1. ábra egy közönségesen szigetelt házivezetéknek nagy léptékben rajzolt keresztmetszete, a találmány szerinti burkolás világos föltüntetésével; a 2. ábra az 1. ábrabeli keresztmetszet egy részét tünteti föl az eddig szokásos egymenetű burkolásnak az 1. ábrának megfelelő léptékben való ábrázolásával; a 3. és 4. ábra a találmány szerinti burkolásnak kiviteli alakjait mutatja vastagabb szalag vagy burkolás alkalmazásánál; az 5. ábra a vezetékkel párhuzamosan fekvő illesztést tünteti föl, míg a 6. ábra azt mutatja, hogy mik épen rendezendő el az illesztés egyazon hatás létrehozására, ha az illesztés a vezetékhez képest ferdén fekszik. Az 1. ábrán (a) jelöli a drótot vagy vezetéket és (b) annak szigetelését, (c) jelöli a burkolást, mely a föltüntetett példánál egy vörösrézszalagnak két teljes tekerületéből áll, melyek oly módon vannak a vezeték köré fektetve, hogy a két (d, e) szalagszél egymáshoz párhuzamos. Az 1. ábrabeli elrendezést a 2. ábrabeli elrendezéssel összehasonlítva, azt látjuk, hogy az utóbbinál a (d, e) szalagszélek szükségszerűen egymásra fekszenek, hogy az illesztés képeztessék. Ennek folytán a 2. ábrabeli illesztés legalább kétszer oly vastag, mint a burkolás többi része és a vezeték mentén egy sokkal merevebb vonalat vagy szalagot képez, mint a burkolás többi része. Ez azt eredményezi, hogy a vezetéknek használat közben való meghajlításánál, igen egyenlőtlen feszültségek lépnek föl. Ellenben az 1. ábra szerinti elrendezésnél a vastagság köröskörül gyakorlatilag véve egyenletes és az esetleges feszültségek egyenletesen szétosztatnak, valamint a rendes használatnál nem okozzák a burkolás kipúposodását, vagy az illesztés fölszakítását. Az 1. ábrában az egész második: vagy külső réteg úgy tekinthető, mintha az illesztés képezésére szolgálna, mely illesztés ily módon gyakorlatilag az egész vezetékkerületre szétosztatik, miáltal a fönt említett egyenetlenségek elkerültetnek. Mint azt az 1. ábra mutatja, a szalag (d) és (e) szélei egy burkolóréteg belső és külső oldalán megközelítően egymással szemben fekszenek, azonban természetes, hogy az egyik szalagvég a másikon túl meghosszabbítható, mint ez (el)-nél pontozott vonallal jelölve van, vagy pedig az egyik szalagvég valamivel a másik előtt fekhetik, mint ez (e2)-nél látható. Tényleg bizonyos vezetékfajtáknál lehetségesnek talalható, hogy a pontozottan rajzolt állapotokat minden hátrány nélkül lényegesen nagyobb terjedelműre vegyük, azonban előnyösebb a teljes vonallal rajzolt állapotot, amennyire csak lehetséges, megközelíteni. Oly esetekben, melyekben a burkolószalag könnyű (vagy vékony) sárgarézből vagy vörösrézből áll, az (e) szél < mentén az illesztés nem jár nehézséggel, amennyiben a forrasztásnál vagy Őnozásnál az \(e) szél fokozatosan megvékonyodik úgy, hogy a burkolás gyakorlatilag véve sima fölülettel bír. Szükség esetén a f émszalag a most említett célra ferdén levágott szélekkel látható el.
