50683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás domború betétszalagok szövésére, különösen légabroncsköpenyek számára

Megjelent 1911. évi január hó 5-én. MAGY gjK IÍIR. szabadalmi kgg hivatal SZABADALMI LEÍRÁS 5068B. szám. XI V/b. OSZTÁLY. ~ ' Ti —* Eljárás domború betétszalagok szövésére, különösen légabroncsköpenyek számára. gummiwarenfabrik s. herz cég berlinben. A bejelentés napja 1910 január hó 24-ike. A találmány tárgya oly szalagok elő- j állítására vonatkozó eljárás, amelyek lég- | abroncsköpenyek betétei gyanánt szolgálnak és az abroncs alakjának megfelelően úgy hossz-, mint harántirányban, vagyis a keréknek úgy kerülete, mint sugara irányában megfelelően domborúak. Az eddigi eljárásoknál e szalagokat már a szövőszéken igyekeztek a megkívánt domborulattal ellátni s ecélból a láncfonalakat különböző erővel fékezték, vagy a láncgerendát, valamint a nyüstöket, stb. az abroncs harántdomborulatának megfelelően képezték ki, ill. rendezték el, vagy mindkét módot együttesen alkalmazták. Hogy azonban ezen elrendezés dacára sík pályán működő vetélőt lehessen használni, a szövetet rendkívül erősen kellett feszíteni, ami a fonalakat túlságosan igénybevette és a szövetet eltorzította. Próbálkoztak továbbá ily célokra zárt tömlőket szőni, aminek megint az volt a hátránya, hogy a tömlő belső részeit a munkás nem ellenőrizhette. Ha a régebbi eljárásoknál a peremképző oldalszalagokat hozzászőtték a betéthez, lehetetlen volt ezen oldalszalagokat úgy előállítani, hogy könnyen lehetett volna a szegélynek akkora átmérőt adni, amely a keréktalpra való fölerősítéséhez megkívántatott. A régi eljárásoknál, különösen azoknál, amelyeknél többszörös szélességű szövet készült, az oldalszalagok a szövet erős harántdomborulata folytán olyan helyzetet foglaltak el, hogy az oldalBzalagok szélével szomszédos láncfonalak voltak a legrövidebbek, holott az oldalszalagoknak begöngyölése a szegélyképzés céljából éppen azt követeli meg, hogy az oldalszalag külső szélén lévő láncok semmiesetre sem legyenek rövidebbek, mint a betét közepe felé fekvő láncfonalak. Ennek folytán a régebbi eljárásoknál rendszerint túlságosan szűk szegélyek keletkeztek, melyek a köpenynek a keréktalpra való fölerősítésénél sok bajt okoztak, vagy el is szakadtak, ha csak az oldalszalagokat már a szegélyképezés alkalmával be nem vagdosták, ami viszont a tartósságot csökkentette. A találmány ezen hátrányokat kiküszöböli és kevesebb erővel működő, olcsóbb szövőszék használatát teszi lehetővé. A találmány lényegében abban áll, hogy a szalagokat ugyanoly láncokkal szőjük, melyeknél a szélsők és középsők közti hosszkülönbség megfelel ugyan a két domborulat megszabta különbségeknek, emellett azonban a tényleges domboi;ulati viszonyok